Kaposi Zoltán: Uradalmak, földbirtokosok és birtokforgalom a Dél-Dunántúlon a 19. században - Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 14. (Budapest, 2019)

3. A földtulajdon-változások mintázatai (1780-1850). Esettanulmányok

tozó Regényén is volt egy 120 holdas ültetvény, ugyanakkor a Somogy megyei Németladon is volt egy 85 holdas szőlő.280

A pellérdi szőlőtermelésnek és borkészítésnek nagy híre volt. Ezt mutatja az is, hogy 1845-ben a Magyar Gazdasági Egyesület baranyai fiókegyesületének képviselői Czindery meghívására látogatást tettek az aranyosi határ menti szőlőben és a pellérdi pincészetben, ahol megtekinthették Czindery modern szőlőtermelési és borkészítési technológiáját (termelt fajták, szedés, rostálás, érlelés hordóban, mustkezelés, forrás stb.). A birtokbejárás megállapításai szerint az újszerű eljárásoknak kettős eredménye volt: egyrészt a szőlők cukorfoka lényegesen magasabb volt, mint máshol, másrészt pedig a borok magasabb alkoholtartalommal rendelkeztek, mint az általában megszokott volt. Különböző kezelési módszerekkel még a négy-öt éves borokat is igen magas áron tudták értékesíteni. Mindez igazodott ahhoz a divatváltozáshoz, amely szerint az 1840-es évektől a külföldiek már az erősebb borokat kedvelték.281 Pellérden egy igen nagy, 10 000 akó (körülbelül 5400 hl) bor befogadására alkalmas pincét is építettek. A vizsgálat azt is megállapította, hogy a dézsmaborokat az uraság 3, míg a saját kezelésében lévő szőlőkről származó borokat 7 forintért tudta eladni, ami jóval magasabb volt a korabeli árszintnél. Nem véletlenül állapította meg a látogató bizottság a jelentésében, hogy,,...«pellérdi szöllőkfekvése erányában a kezelés igen czélszerű... miért О Méltóságának ezen széles, s ritka tapintattal űzött must forrás, s pincze kezelés tekintetében, a közgazdászaira, s pénz jövedelemre üdvössen ható példáját eléggé nem ajánlhatjuk”.2*2

Az állattartástól az állattenyésztésig. A reformkorban a nagybirtokosok nagy lendülettel vetették bele magukat a lótenyésztés javításába. Egyrészt minőségi állományokat szereztek be, másrészt felismerték a nagyobb testű lovak szántóföldi munkákban és a közlekedésben való felhasználásának lehetőségét, harmadrészt pedig a társas életforma egyik kifejezésformája is lett a nemes lovakkal való foglalkozás. A Czinderyek esetében régi hagyományai voltak a nemes lovak tenyésztésének. Adataink 1736-ra nyúlnak vissza, amikor is Czindery Ignác „Nagy-Tatárországból” 12 kancát és egy mént szerzett be.283 Ez alapozta meg a család keleti lóállományát. Czindery László az 1820- as évektől részt vett minden olyan mozgalomban, amely a hazai lótenyésztés és lósport meghonosítását jelentette, s különösen gazdagította Dél-Dunántúl térségét egyéni kezdeményezéseivel. Elévülhetetlen érdemei voltak a Somogy Megyei Lótenyésztő Társaság 1835. évi létrehozásában. Somogybán ekkor körülbelül 30 kisebb-nagyobb ménes volt, Czinderyé a nagyobbak közé tar280 Fényes (1851).; illetve Fényes (1866): 1. 365.

281 Magyar Gazda, 1842. 29. szám, 451-453. hasáb.

282 MNL BML X. 101. Baranya megyei Gazdasági Egyesület. 1845. No. 37.

283 Czindery 1853-ban, két méncsikójának eladási hirdetményéből idézi: Jankovich (1970): 263.

64