Kaposi Zoltán: Uradalmak, földbirtokosok és birtokforgalom a Dél-Dunántúlon a 19. században - Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 14. (Budapest, 2019)
3. A földtulajdon-változások mintázatai (1780-1850). Esettanulmányok
A táblázattal kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy természetesen a településeken - a pusztákat leszámítva - jelentős nagyságú úrbéres földek is elhelyezkedtek, s voltak olyan falvak is, ahol a földesúrnak egyáltalán nem volt allodiális földje. Az összeírás adatai alapján egy jól látható jelenségre kell felhívnunk a figyelmet. A Boronkay által 30 év alatt létrehozott nagybirtok nem a korban talán megszokottabb, egy-két nagyobb birtoktestre tagoldó uradalom volt. Olyan település, amelynek egészét birtokolta volna, viszonylag kevés volt: csak Vrászló, Path, Simonyi, Viszló és Liget falu, valamint Alsóbogát és Gardospuszta volt teljes egészében az övé, míg a többi településnek csak felével, negyedével, nyolcadával, de előfordult, hogy csak tizenhatodával rendelkezett. A részbirtokokon általában nem lehetett saját majorságot kiépíteni, azokon rendszerint a többi tulajdonossal közös gazdálkodás valósult meg.219 A konjunktúra éveiben viszont felértékelődtek a teljes tulajdonban lévő birtoktestek, valamint azok is, amelyek köré majorságot lehetett szervezni. Boronakay birtokai két központtal rendelkeztek: Alsóbogát és Vrászló pénzügyi és birtokirányítási centrummá vált. Boronkay Alsóbogáton, az ottani kúriában rendezkedett be, számos levele kelteződött onnan. A birtoképítő eléggé belefáradhatott az örökös perlekedésbe. írja is, hogy „...ezer meg ezer a sok Compossessorral a galiba... jobb lett volna tán egykis falut venni, ahol magam gazdálkodhatnék, hol magam békességben éltem volna... mert neve a jószágnak az sok van, de haszna az nincs...”220 Boronkay 1800-1804 között - forrásokkal bizonyíthatóan - körülbelül 70 000 forintot költött birtokvásárlásra, ez a szám azonban nem foglalja magában az összes kiadást, mivel több vásárlás összegéről nincs tudomásunk. Becslésszerűen körülbelül 100 000 forintra tehetjük a földvásárlásra költött összeget, ami azért ebben a korban egy korántsem felülről induló embernél komoly nagyságrend. Több dolog is motiválhatta Boronkayt a vásárlásoknál a birtokok szétesésének veszélyén kívül. Az egyéni gazdagodás reményén kívül jelentős szerepet játszhatott a napóleoni háborús konjunktúra nemességet erősen differenciáló hatásmechanizmusa, hiszen a magas inflációs ráta jövedelemszéthúzó hatással bír, ami nagyjából azt jelenti, hogy az addig jobban élő még jobban fog élni, és fordítva. Ebből következően - feltehetően - a földjük aprózódása miatt egyre inkább szegényedő résztulajdonosok előtt nem nagyon állhatott más perspektíva, minthogy valamiképpen megszabadulni, lehetőleg jó pénzért az úgysem használható földektől. Van ennek a kérdésnek egy másik oldala is: magas infláció mellett a pénz, a tőke szívesen menekül állótőkébe, és mivel ekkor agrárkonjunktúra volt, a földek természetesen felértékelődtek, s így érthető Boronkaynak a birtokszerző törekvéssorozata. 219 Erre lásd: Kaposi (2000): 30-39. 220 MNL OL P 18. Fasc. 16. No. 1137. 53
