Kaposi Zoltán: Uradalmak, földbirtokosok és birtokforgalom a Dél-Dunántúlon a 19. században - Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 14. (Budapest, 2019)
3. A földtulajdon-változások mintázatai (1780-1850). Esettanulmányok
3. A földtulajdon-változások mintázatai (1780-1850). Esettanulmányok A vásárlásokról szóló áttekintés után most nézzünk meg esettanulmányok formájában négy olyan birtoklástörténeti variációt, amely a 19. század első felében meglehetősen elterjedt volt a megyében, de az azon túli dél-dunántúli területeken is. 3.1. Az egyenlő arányú örökítés és következményei. A dezséri Országú család Az 1720-as évektől jelentős nemesi népességvándorlás indult meg Dél-Dunántúl irányába. Somogy és Baranya területére elsősorban Zala és Vas megyei területekről érkeztek sokan, hiszen a korábbi török hódoltság miatt alig volt olyan déli família, akinek ne menekült volna valamelyik elődje 150-200 évvel korábban a nyugati megyékbe. Csak néhány ismertebb famíliára hívjuk fel a figyelmet, mint például az Országh, a Kacskovics, a Boronkay, a Bittó, a Herman, a Vasdényey és a Záborszky családra. A 19. századból is vannak példáink a felvidéki nemesség délre költözésére, ismert például a Nádosy (alias Terstyánszky), a lidértejedi Nagy, a Vermes család megjelenése. Az áttelepedés legfontosabb oka a nemesi öröklésben rejlett. A magyar nemesi földtulajdonjog nem évült el a török hódoltság alatt sem, ugyanakkor a nagy népességveszteség miatt sok oldalági öröklési jog vonala nyílott meg. E birtokjogoknak az érvényesítése sokszor elhúzódhatott akár a 19. század közepéig is.135 A nyilvántartott birtokjogok ugyanakkor mégiscsak működő familiáris kapcsolatokra utalnak, hiszen ezekre alapozva költözhettek sokan Somogyba, Tolnába vagy Baranyába, s válhattak földbirtokossá. De jöttek más módon is: a felvidéki nemesség egy részének délre költözése itteni hivatalok elvállalásával, a nagybirtokosok földjein gazdatisztként való működéssel is kiindulópontja lehetett a birtokszerzésnek. A birtokösszeírásokból ugyanakkor az is megállapítható, hogy a Felvidékről érkezők a déli vidékeken általában nem jutottak nagy földekhez. Ennek okát láthattuk korábban: a térség a 18-19. században a nagybirtokok hazája volt, ahol arisztokrata famíliák sokszor több százezer holdnyi uradalmai helyezkedtek el. 135 Kaposi (2000): 36. Lásd még a jelentős belső és külső vándorlásról: Kaposi (2010): 124. 37
