Kaposi Zoltán: Uradalmak, földbirtokosok és birtokforgalom a Dél-Dunántúlon a 19. században - Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 14. (Budapest, 2019)
2. A birtokforgalom főbb tendenciái a 19. század első felében
1. A vizsgált 50 évben a megyében erős birtokforgalmat tapasztalhatunk, az általunk vizsgált 67 esetnél jóval több is történhetett. Az említett esetek a fél évszázad alatt a megye területének legalább 20%-át érintették. 2. A jogi háttér különösebben nem befolyásolta a birtokeladásokat és -vásárlásokat, az illetékes hatóságok (megye, kancellária, király) belátók voltak, s ha szükség volt rá, engedélyezték a földek eladását, viszont sok esetben nagy szerepük volt a vitás helyzetek tisztázásában is, valamint abban, hogy az eladások alkalmával a potenciális örökösök érdekei se sérüljenek. 3. A vásárlások terén különösen nagy szerepe volt a bene possessionati csoportjának, de a társadalom minden kiváltságos csoportjában megvolt az igény földek megszerzésére. 4. Somogy megyei specialitásként is felfogható az említett, sok tulajdonost megmozgató „hagyatékok” ügye, amelyek esetében erős földforgalom alakult ki. 5. A birtokeladásoknak változatos okai lehettek (adósságtól való megszabadulás, a leánynegyed kifizetésének szükségessége, a gazdasági szabadság, a racionális birtokkezelés megteremtése, s ezzel a gazdálkodás minőségének javítása, önálló és szabad rendelkezés tárgyát biztosító birtok kialakítása, optimális üzemméret létrehozása, vertikális termékláncok megteremtése, az utódok számára az örökítés megoldása, mobil tőkék állótőkeként való biztosítása). 6. A helyi gazdaság szereplői a 19. század első felében, valószínűleg az emelkedő agrárárak miatt is, rendelkeztek akkora tőkeerővel, hogy birtokvásárlásokat folytathassanak. 7. Az egyben lévő, több tízezer holdas uradalmakat csak nagy bevételekkel, jövedelmekkel vagy nagyon komoly pénzügyi háttérrel rendelkező arisztokraták, nagykereskedők és bankárok vásároltak, de a pár ezer holdas birtokok vagy birtokrészek már a lokális jómódú középbirtokosok számára is elérhetők voltak. A szakirodalomban sokat emlegetett tőkeszegénység fogalmának ezekben az esetekben sincsen sok alapja.134 8. Külön érdekesség, hogy jelentős földvásárlási aktivitást lehet megfigyelni az iskolázott, jogvégzett, megyei vagy járási hivatalokhoz jutó kis- és középnemesség esetében is. 134 Ez már pénz- és banktörténeti kutatások területén is kiderült. Tomka (1996): 14. 35
