Kaposi Zoltán: Uradalmak, földbirtokosok és birtokforgalom a Dél-Dunántúlon a 19. században - Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 14. (Budapest, 2019)
2. A birtokforgalom főbb tendenciái a 19. század első felében
pedig a Skerlecz családhoz került területet szerezte vissza, így a saját és felesége jogán szerzett földekkel együtt már 2600 holdas birtokossá emelkedett.103 A Zalából származó, de több dunántúli megyében is felbukkanó györgyfalvai Csépán család felemelkedése is a jogi-hivatali pályához kapcsolódik. Az alig két jobbágyteleknyi nagybajomi birtok (52 hold) nyilván nem volt alkalmas gazdasági előrelépésre. Csépán István a 19. század elején Somogy megye tiszti ügyésze volt, Szigetváron és a mellette lévő pusztán szerzett kisebb birtokot. Elsőszülött fia, Antal előbb alszolgabíró, később főszolgabíró volt, 1830 körül a Thulmon família egyik tagjától a Nagybajom melletti Jákó faluban szerzett kisebb birtokot, ahol később kúriát is épített.104 Az 1840-es évek változó törvényi és gazdasági közegét mutatja az is, hogy jelentős ipari, kereskedelmi vagy pénzügyi forrásokkal rendelkező, sokszor birodalmi keretek között működő nagyvállalkozók is megjelentek Somogybán vásárlóként. Kiemelkedett közülük Sina György, aki a 29 magyarországi uradalmat vásárolt össze, hozzávetőlegesen 240 000 kát. hold terjedelemben. Sina báró Somogy vármegye területén 1844-ben vette meg gróf Hunyady Ferencnek a Nagyatádtól nem messze lévő, Hosszúfalu (később Simongát) központú uradalmát, amelynek mérete 48 244 magyar hold volt. Három évvel később gróf Zichy Emmanuel Kaposvár melletti, 4346 holdas magyaratádi birtokát vásárolta fel.105 Tegyük hozzá, hogy nem ez volt a báró első birtokvétele Dél- Dunántúlon, hiszen korábban már megszerezte Simontornyát a gróf Esterházy családtól, 1842-ben pedig a Festeticsek tolnai uradalma,106 s ezzel együtt Bombelles gróf kajmádi birtoka került a kezébe.107 A pesti nagyiparos és nagykereskedő Wodianer Rudolf is szerzett birtokot Somogybán. Wodianer alapvetően gyapjú- és gabonakereskedelemmel foglalkozott, s olyan területet keresett, amely lehetőséget kínált szántóföldi növénytermesztésre és juhtenyésztésre. Mivel a hajdan 38 000 holdat kitevő lengyeltóti uradalom108 területén a reformkorban számos megszerezhető részbirtok volt, ráadásul a szállítási lehetőségek a Lengyeltótin keresztül haladó postaút miatt viszonylag jók voltak, így kihasználta a lehetőséget. Eleinte zálogjogon (32 éves használatra, vagyis az elbirtoklás lehetőségét megteremtve) jutott hozzá földekhez. 1832-ben a Lengyeltóti mellett fekvő Pusztaberény több száz holdját szerezte meg, s ott rendezte be gazdasági központját is.109 Ezt követően 103 A már sokat idézett birtokösszeírásokon túl Igmándyra lásd még: Habich (1989): 88-99. 104 A Csépán családra lásd Baranyai (1914): 612. adatait. 105 Kerényi (2003): 17. Magyaratádnak egyébként gyakran változtak tulajdonosai. Az 1830-as évek közepéig még Jankovich-birtok volt, utána került a Zichykhez, majd pedig Sinához. 106 Tolnai Népújság, 1996. április 7. 107 Tolnai Népújság, 1967. június, 146. szám. Lásd még: Aradi (2013): 258. 108 Lengyeltóti, Fonyód, Pusztaberény, Túr és számos puszta. 109 Bácskai (1989): 168. 28
