Kaposi Zoltán: Uradalmak, földbirtokosok és birtokforgalom a Dél-Dunántúlon a 19. században - Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 14. (Budapest, 2019)

2. A birtokforgalom főbb tendenciái a 19. század első felében

Birtokeladások száma évtizedenként (1801—1850)

20

15

10

5

25

1801-1810

1811-1820

1821-1830

1831-1840

1841-1850

A változásokat illetően gazdaság- és társadalomtörténeti ismereteinkből származó várakozásaink csak részben igazolódtak. Korábban azt gondolhattuk, hogy a francia háborúk alatti mezőgazdasági áremelkedés miatt megélénkülnek a földvásárlások, illetve a dekonjunktúra alatt a sok csőd és egyéb gazdasági nehézség miatt ugranak meg az eladások. A reformkorra és főleg az 1840 utáni időszakra azt várhattuk, hogy a földhöz jutás törvényi könnyítése újfent nagy változásokat eredményez.30 Ehhez képest azonban azt tapasztaljuk, hogy a koalíciós háborúk alatti birtokeladások száma (az itt nem látható) megelőző időszakhoz képest lényegében nem változott. Az 1810-es években alig történt birtokvásárlás, majd az 1820-as években erősödött a tendencia, míg az 1830-as évek forgalma megegyezett az 1840-es évekével.

Fontos azonban hozzátenni, hogy az évtizedenkénti bontás némileg megtévesztő, inkább csak számolási sajátosság, a történeti folyamatok nem ahhoz igazodnak. A vásárlási adatok ugyanakkor kirajzolnak néhány érdekes tendenciát. A koalíciós háborúk előtt és alatt Somogybán a birtokvásárlások főleg nagybirtokosok által történtek. Ebben az időben a legaktívabb vásárló a Festetics, a Széchényi és a Zichy család tagjai voltak, de láthatunk északról érkezett, Baranya és Somogy megyében erős politikai és társadalmi bázist kiépítő családokat is (Országh, Kacskovics). Az eladók között főleg teljesen eladósodott középbirtokosi családokat találunk (Lengyel, Melczer, Inkey). E korszak eladásai a legtöbb esetben nem nagy uradalmakat érintettek, hanem csak meglévő nagybirtokok kikerekítését többnyire szomszédos földekkel. Az 1816-tól beköszöntő évtizedes dekonjunktúra alatt hasonló a helyzet: nagy uradalomvásárlás csak egy történt (Festetics László vette meg a berzencei uradalmat). E korszakban főleg helyi középbirtokosok vásárolgatták fel elszegényedett sorstársa-30 így például az 1840. évi 22. te., vagyis a csődtörvény jelentősen könnyítette a hitelezők helyzetét.

17