Kaposi Zoltán: Uradalmak, földbirtokosok és birtokforgalom a Dél-Dunántúlon a 19. században - Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 14. (Budapest, 2019)

6. A birtokváltozások mintázatai (1850-1918) Esettanulmányok

védségi területnek nyilvánították, s így újra önálló erdőgazdaság lett. E státusa 2013-ig megmaradt.596

Esettanulmányunk végén nem kívánjuk ismételgetni a korábban részletesen bemutatott folyamatokat. Inkább csak arra hívjuk fel a figyelmet, hogy herceg Hohenlohe Kraft Keresztély csaknem négy évtizeden keresztül jelen volt a hazai gazdaság rendszerében. Míg azonban Németországban, Sziléziában elsődlegesen mint ipari és mezőgazdasági vállalkozó jelent meg, addig Magyarországon beruházásai, fejlesztései főleg a herceg vadászszenvedélyéből fakadtak. Ahol megjelent és birtokot vásárolt, ott vadászbirodalmat épített, s ennek érdekében hatalmas kiadásoktól sem riadt vissza. Vadasparkjai túlélték őt: Kaszó-puszta ma Magyarország egyik legismertebb és leglátogatottabb vadászati területe. Tény az is, hogy a vadászatok mellett uradalmaiban jelentős erőfeszítéseket tett a mezőgazdasági üzemek átalakítására, modernizálására és a helyi infrastruktúra javítására, amivel hosszú távon növelte a helyi foglalkoztatást és a keresletet. Személyében olyan férfit láthatunk, aki egyben jelentős társadalmi mecenatúrát is végzett, főleg az evangélikus és református intézmények számíthattak adományaira.

6.2. Iparosok, bankárok és kereskedők mint földtulajdonosok.

A Satzger és a Biedermann család

Az önkényuralom elején megteremtett vámközösségi rendszer, illetve más császári rendeletek révén akadálytalanná vált a tőkeáramlás lehetősége a birodalmon belül. A birtokcserék alkalmával már említettük, hogy a 19. század második felében egyre több iparos, kereskedő és bankár jutott sokszor jelentős méretű földbirtokhoz Magyarországon, így Dél-Dunántúlon is. Ezek a foglalkozások gyakran összeolvadtak, nehezen lehetne megmondani például, hogy Sina Simon a 29 uradalom tulajdonosaként arisztokrata nagybirtokos, ipari beruházásai révén gyáros, vagy éppen magánbankháza kapcsán bankár. Kétségtelen, hogy a Wodianer, a Sina, a Satzger, a Biedermann stb. családok földvásárlásai révén jelentős külső tőke áramlott a dél-dunántúli mezőgazdaságba, amely általában nemcsak uradalmak vásárlásában, hanem a gazdaságok fejlesztésében is megjelent. Az esettanulmányban két família birtokszerzéseit mutatjuk be, két olyan családét, amelyek csaknem egy évszázadon keresztül jelen voltak a térség életében.

1. A Satzger család. Első példánk egy Bécsből Magyarországra került és itt birtokot szerzett família. A Satzger család tagjai a 19. század első felében bécsi nagyiparosok voltak, a családi központ hosszú időn át a Praterstrasse 14. szám alatt volt. Egyes adatok szerint bőrgyártással, de az ötvenes évektől egészen biztosan cukorgyártással foglalkoztak. Dél-Dunántúlra kerülésük a Csapody család eladósodásával és kihalásával függött össze. Mint már emlí596 Somfalvi (2014): 506.

130