Kaposi Zoltán: Uradalmak, földbirtokosok és birtokforgalom a Dél-Dunántúlon a 19. században - Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 14. (Budapest, 2019)
5. Birtokforgalmi változások a kapitalizmus kialakulásának idején (1850-1918)
rétegek vásárlásainál látszódnak, hanem azoknál, akik korábban nem feltétlenül kötődtek az agráriumhoz, avagy éppen volt némi földjük, birtokörökségük, amely viszont megélhetésre már nem nagyon adott lehetőséget. A 99 birtokeladási esetből 45-öt soroltunk ide, amit ki is egészíthetünk jó néhány köznemesi vásárlással, s akkor látható, hogy így együtt már a földvásárlások többségéről beszélünk. Az e csoportba sorolt egyik jellegzetes réteg bérlőként került Somogyba. A hosszú távú bérletek vélelmezhetően a bérlőnek igen komoly jövedelmet jelentettek, amit előbb-utóbb földvételre lehetett fordítani. Részletesen bemutatjuk majd Nádosy Kálmánt,480 aki a baranyaszentlőrinci uradalomban 30 évig gazdálkodott, majd utána a megszerzett pénzén Helesfán, Görösgalon, Tótkeresztúron stb. vásárolt mintegy 4000 kát. hold földet. A kaposvári Esterházy hercegi uradalmat szintén hosszú időn át bérlő Freystádtler Antal a dégi Festeticsek 3100 kát. holdas bőszénfai birtokát vette meg, amely közvetlen határos volt az Esterházy-latifundiummal. (Freystádtler esetében persze meg kell jegyeznünk, hogy az ország egy igen gazdag emberéről van szó, aki hatalmas vagyonnal és több birtokkal is rendelkezett; 1892. évi halála után lánya örökölte a bőszénfai uradalmat.)481 Mándy Samu a herceg Esterházy-bérleteken (Alsólendva, Szentlőrinc) gazdagodott meg, s vehette meg a volt Ypsilantibirtokokat. Kremsier Károly bátyus házaló kereskedőként kezdte, majd erősödvén a barcsi Széchényi-birtokon szerzett bérletet, amiből vásárolt is egy jókora darabot, ahol aztán egy gyárat is épített.482 A Meller család is bérlőként kezdte csurgói pályafutását. Baranyában a Kämmerer család tagjai bérlőként indultak, de már 1854-ben meg tudták venni a Somogy megyei Kastélyosdombó felét, majd pedig a háború előtt Tótkeresztúr került a kezükbe. A Nyugat-Dunántúlon jelentős ipari és kereskedelmi vállalkozásokat gründolt Szájbely Gyula megjelenését is meg kell említenünk: a híres vállalkozó Zalában és Somogybán is jelentős méretű nagybirtokokat vett bérbe (Nagykanizsa, Nagyrécse, Miháldi stb.).483 Látható, hogy jó néhány eset igazolja, miszerint a „bérlettől a földtulajdonig” modell a társadalmi emelkedés egy lehetséges és bevált útja volt az 1850 utáni időben. A másik, szintén az agráriumból indult réteg volt, amelynek tagjai a vármegyei vagy városi hivatali pozíciókat szereztek, de emellett pár száz holdas birtokokat is tudtak vásárolni. Részletesen bemutattuk a korábbiakban, hogy főleg Kiskorpád lett az a település, amelyben több alispán, főispán, más hivatalnok stb. vett földet és épített kastélyt, kúriát, úri lakot. A kiskorpádi birtokosokon kívül említsük meg a Maár család kercseligeti birtokvásárlását, a Csorba család igali földhöz jutását, Matolay Józsefnek Várdán történt szerencsés 480 Lásd a 6.4. fejezet esettanulmányát. 481 Kövér (2001): 946. 482 Kremsier birtokvásárlására: Széchényi (1933): 123. 483 Szájbely Gyula tevékenységéhez lásd Söptei (2012) tanulmányát. 107
