Szirácsik Éva: Gazdálkodás a Koháryak Nógrád vármegyei központú birtokain (1647-1731) - Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 13. (Budapest, 2017)
I. A felhasznált főbb források
építését indította el. A nagyszabású építkezésekkel kapcsolatos feljegyzések e műemlékek történetéhez szolgálnak értékes adatokkal.48 A számadásokat a mindenkori tiszttartó készítette földesurának. A tiszttartók számadását a korabeli ország bizonyos részein szigorúan ellenőrizték. Az alsólendvai és regéd uradalmakban például a tiszttartó számadásait a számadó megvizsgálta, a számadáskönyvet összehasonlította a nyugtákkal, majd a felmerült kérdésekre a tiszttartónak felelni kellett egy bizottság előtt, majd jóvá kellett tennie mulasztásait.49 Nógrád vármegyében nem volt ilyen erős a kontroll. A Zichyek divényi uradalmának számadásait például nem ellenőrizte senki.50 A Koháryak tiszttartójának sem kellett a számadótól tartania. A tiszttartók szigorú felügyelete nem mutatható ki tehát a rendelkezésünkre álló források alapján, kiugróan magas eltérésekre azonban nem igazán bukkanhatunk a számadások kiadási és bevételi oldalait vizsgálva. Az összeadásoknál néha eltérés mutatkozik, ami valószínűleg számolási hibából ered. Az adminisztráció hibájának fő sajátossága igazából abban áll, hogy a rajnai forintot úgy váltották át, mint a magyar forintot.51 A forrásban használt kifejezések természetesen nem minden esetben fedik a mai történészek által használt fogalmakat. Például az „adó” („adaja”) szón a földesúrnak járó cenzust, a házhely használatáért a földesúrnak fizetett összeget érthetjük. A számadások alapján a természetbenieket gyakorlatilag pénzben teljesítették a birtokon élők, mégis csak őzpénzt vagy ártánypénzt említettek, holott a házhely után járó tojás, vaj, tyúk, lúd mellé nem írták azt, hogy pénzben váltották meg ezt a földesúrnak járó terhet, mégis arra következtethetünk az értük kifizetett összeg alapján. 48 Az épületek történetére nézve tehát nem csupán a különféle összeírások és urbáriumok alkalmasak, pedig a szakirodalom inkább ezeket a forrásokat kutatja. Például: Henszlmann, 1967. 14 Jármay-Bakács, 1930. 90-93.; Csapody, 1933. 20-22. 5"Szirácsik, 2005. 36. 51 A korszakban a következő átváltási arányokat használták: 1 rénes forint =120 dénár, 1 magyar forint = 100 dénár. A Koháry-birtokok számadásait készítő valamennyi tiszttartó a számadásában rénes forintot írt, de az átváltási arány náluk a következő volt: 1 rénes forint = 100 dénár. A jelen írásban ezért meghagytuk az 1 forint = 100 dénár átváltási arányt, hiszen ha más arányt használnánk, akkor a nagyobb összegeknél jelentős eltérést tapasztalhatnánk. 22
