Szirácsik Éva: Gazdálkodás a Koháryak Nógrád vármegyei központú birtokain (1647-1731) - Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 13. (Budapest, 2017)
II. A Koháry-Coburg család és birtokaik
ben e tehertől is végképp megszabadult.128 A balogi és derencsényi uradalom, a Hont vármegyei birtokokhoz hasonlóan, a Koháry család férfi ágának kihalása után a Coburgoké lett.129 A murányi uradalom is hasonlóan megmaradt a Koháryak kezelésében, s csak a XIX. században került a Coburgokhoz.130 A Pest-Pilis-Solt vármegyében húzódó birtokokat is érintette a Bosnyák-javak 1746. évi felosztása. A Koháryaké maradt Tápióság, Kóka, Gyál, Vacs. Az Esterházy-ágé lett Páty falu, miközben az Illésházy-ág kapta Akasztót és a Bosnyák-jogon öröklődő kecskeméti birtokrészt, amely utóbbi végül a Motesiczky családé lett. A Koháry-részt azonban tovább bontották: Kóka, Gyál Károlyi Frenchez került, Koháry Andrásnál maradt viszont Vacs, míg Tápióságon Koháry András a leánytestvérével, Esterházy Antalné Koháry Évával osztozott.131 A nem Bosnyák-jogon öröklődő kecskeméti birtokrész Coburg Ferdinándé lett a Koháry család utolsó férfi családtagja, Koháry Ferenc halálát követően, az 1831- ben kelt királyi adománylevél alapján, így a város vele folytatta a Koháryakkal megkezdett örökváltsági tárgyalásokat. A Coburg hercegekkel 1834. november 15-én történt az egyezség, melynek értelmében a város az egykori Koháry-féle birtokrész váltsága fejében 170 000 forintot fizetett. Egyúttal a kecskeméti lakosok által használt vacsi pusztát a város rögtön átadta, s a váltságösszegből 60 000 forintot lefizetett, miközben a hátralevő 110 000 forintról kötelezvényt állított ki, illetve a vacsi pusztán a szükséges gazdasági épületek kisajátításáért pedig 1568 pengő forintot fizetett. A legnagyobb földesúri illetmény megváltása után a többi földesurak kielégítése már könnyebben ment. A váltságösszeget, amely meghaladta a 303 620 forintot, 1847 végére már teljesen rendezték.132 A Nógrád, illetve a Heves és Külső-Szolnok vármegyében húzódó javak közül a még Koháry I. István által zálogba vett Forgách-birtokok, vagyis a szécsényi és a gyöngyösi uradalom nagyobb részét képező birtokrész még Koháry II. István országbíró életében, pontosabban 1724-ben visszakerült a Forgách családhoz.133 A családon belüli egyezség értelmében a Bosnyák-jogon öröklődő három Heves és Külső-Szolnok vármegyei település, vagyis Hort, Adács és Visznek 1746-ban 128 Borovszky, 2004. 129 A balogi és derencsényi uradalom Coburgok kezébe kerüléséről levéltári forrás nem maradt fenn, vagy lappang, de a XIX. század közepén készült földrajzi szótár alapján elmondhatjuk, hogy a derencsényi uradalom a balogi birtokrésszel a Coburgoké lett. Lásd: Fényes, 1851. 1311A murányi uradalom és tartozékai az 1830. évi összeírás szerint: Murány vár, Polonka, Zavatka, Helpa, Pohorella, Sumjácz, Telgárd, Vernár, Murányhutta, Murányallya, Muránylehota, Murányhosszurét, Zdichava, Kisrőce, Jolsva oppidum, Vizesrét, Umrlólehota, Lubenyik, Mnisány, Kopras, Jolsva-Tapolca, Miglész, Süvethe, Periász, Balásföld. (MNL OL UC 216:1) 151MNL OL P 1292 Lymburg-Styrum és Keglevics-Koháry család Fasc 1., No. 1-19. Bosnyák javak felosztása. Másolat: Buda, 1755. augusztus 27., eredeti: Pest, 1746. május 6. 152 Borovszky, 2004. 1,3 Soós, 1975. 231-232., 244-245. 52
