Szirácsik Éva: Gazdálkodás a Koháryak Nógrád vármegyei központú birtokain (1647-1731) - Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 13. (Budapest, 2017)
Befejezés
A majorsági rétek és legelők nem csupán a majorbéli állatok táplálását szolgálták. A környező falvakban lakó jobbágyok igen gyakran bérbe vették ezeket a területeket mindhárom birtoktípuson. A majorságban termesztett növények és az ott tartott állatok elsősorban az uradalmi önellátást szolgálták. A működési költségre és a földesúri jövedelemre fordított majorsági termékek arányaiban általában nem voltak meghatározóak. Nem volt jellemző a majorsági termékek értékesítése. Mindezek miatt jelentős készletek halmozódtak fel különösen a gabonából. Az uradalmi erdőkben vadásztattak és gombát szedtek a földesuraknak. A makkos erdőkbe hajtott sertések után az uradalom természetbeni dézsmát vagy váltópénzt szedett be. Az uradalmi vízhasználat ellenben alig mutatható ki. A Koháryak birtokain az ipari termelés nem volt sokrétű és nagy volumenű. A birtokok népességének ipara a mezővárosokban, különösen pedig Szécsényben koncentrálódott, ahol a céhes ipar már igen korán megjelent Nógrád vármegyei viszonylatban. A kézművesek többsége valamilyen ruházati terméket állított elő. Nagy részükről kimutatható, hogy mezőgazdasági termeléssel is foglalkoztak, sőt voltak olyanok is, akik a Koháryak birtokaira érkezve felhagytak mesterségükkel telkük művelése érdekében. A földesúri kezelésben tartott ipari tevékenységgel alig találkozhatunk, csupán ser- és pálinkafőzőházakat, mészárszékeket és malmokat említenek a források. A Koháryak bérbe adták ipari üzemeik jó részét köztük malmokat, mészárszékeket és egy serfőzőházat. A beruházás is csekélynek mondható. A Koháryak nem alkalmaztak iparost, de kézműves terméket vásároltak, s iparos munkáért fizettek. Jelentősnek azonban csak Koháry II. István, majd 1731- ben utódja, Koháry András építkezéseinek hatása mutatható ki az ipar fejlesztése szempontjából. A Koháry-birtokok kereskedelme igen korlátozott volt, különösen igaz ez az értékesítésre vonatkozóan. A Nógrád vármegyei vásárok nem voltak forgalmasak szemben a gyöngyösivel, amely település 1724-ben került ki a Koháryak zálogából. A birtokokon nem élt kereskedő a vizsgált korszakban. A vámokat bérelték nagyobb összegek ellenében. A kocsmák jelentős bevételt termeltek. A Koháry-birtokokon 1724 után már csak a kisebb jelentőségű füleki kocsma maradt meg a korábbi kocsmák közül. Az uradalom működési kiadásai között kevés vásárlást találunk. A földesurak vásárlásai esetében az ingatlanra és élelmiszerre költött összegek esetében sokszor nem különíthető el a vásárlás az előállítás munkadíjától, de jelentős lehetett a földesúri építkezésekhez szükséges vásárlás mértéke. A Koháryak három birtoktípusa bevételeinek és kiadásainak megismerése után néhány következtetést tudunk levonni a birtokokon folyó gazdálkodás jellegéről. Ha nem az uradalomtörténeti szakirodalom alapján elfogadott feudális jellegű (úrbéres és regálé eredetű) és a „gazdálkodási” (majorsági) bevételekből, hanem a 303
