Szirácsik Éva: Gazdálkodás a Koháryak Nógrád vármegyei központú birtokain (1647-1731) - Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 13. (Budapest, 2017)
Befejezés
A Rákóczi-szabadságharc után felgyorsuló szökések hátterében nem politikai okok húzódtak. Elképzelhető azonban a földesúri család és a földbirtokán élő lakosság eltérő vallása miatti ellentét, hiszen a protestánsok ellen felléptek a római katolikus Koháryak, miközben Koháry II. István igen bőkezűen támogatta a katolikus egyházat. Ha csak a szökések fő irányának tartott szomszédos területet nézzük, akkor is jól látszik, hogy Nógrád vármegye a rendelkezésre álló földterülethez képest magas népsűrűséggel rendelkezett. A szökevények visszaszerzésére irányuló földesúri akarattal nem találkozhatunk a forrásokban. A Koháryak feltehetően érezhették, hogy a föld-népesség arány a helyi viszonyokhoz képest kiegyenlítődött a XVII. század nagy spontán és szervezett betelepülése után. A XVIII. század elején már nem kellett célzott betelepítéssel növelni a lakosság számát, valamint az új lakóhelyet keresők is a Koháryak nógrádi birtokai helyett inkább a nagyobb lehetőséggel kecsegtető délebbi vidékek felé indultak. Eltérés mutatkozott az eltérő származású gazdák gazdasági lehetőségei között. A helybeli és a jövevény gazdák átlagos házhelymérete közötti eltérés a helybeliek javára a szécsényi uradalomban volt a legnagyobb, kisebb különbség tapasztalható a gyöngyösi és Koháry Farkas fiainak füleki uradalmában. A jövevény gazdák nagyobb házhelyet bírtak ellenben Koháry II. István füleki és zsélyi uradalmaiban! A vizsgált Koháry-birtokokról elmondható, hogy a jövevények kisebb földterülethez jutottak a helybelinek számító gazdákhoz képest. Ez az állítás azonban korántsem volt általános az egyes uradalmakat tekintve. A Koháry-birtokokon a jövevény és helybeli gazdák állatállományát összehasonlítva a jövevények több juhval és kecskével bírtak, míg a helybeliekhez képest kevesebb igással, tehénnel, sertéssel és méhkaptárral. A Koháryak Nógrád vármegyei központú birtokán vizsgált összeírásaiban 55 pásztort említettek, ebből 33 helybelinek számított. A Koháry-birtokokon élő gazdák 3%-a volt iparos a Rákóczi-szabadságharcot követő úrbéri összeírás alapján. A 29 iparos 52%-ának a származása nem ismert, három iparos helybelinek számított, míg 11 jövevénynek. A helyi vásárok ellenére a Koháryak uradalmainak összeírásában 1716-1718 táján sem a helybeliek, sem a jövevények között nem találhatunk kereskedőt. A korabeli Koháry-birtokokra jellemző volt, hogy uradalmi tisztviselők, alkalmazottak igen kis számban kerültek be az úrbéri összeírásba. Uradalmi alkalmazottakat jóformán kizárólag Szécsényben írtak össze feltűnően alacsony számban. Itt lakott az uradalom tiszttartója, hajdúja és Koháry II. István kocsisa is. Az egykori katonák fiai a Rákóczi-szabadságharcot követően mezőgazdasági termelésből éltek. Mindegyiküknek jutott föld a Koháry uradalmakban akár elköltöztek, akár visszatértek apjuk fegyverforgatásának helyszínére. A Koháryak birtokrészén éltek Adács, Hort és Gyöngyöspata bírái is. Három gazdának egyéb kereseti lehetőséget jelentett a koldulás. 299
