Szirácsik Éva: Gazdálkodás a Koháryak Nógrád vármegyei központú birtokain (1647-1731) - Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 13. (Budapest, 2017)
Befejezés
Sziléziából, Liptó vagy Túróc vármegyéből szervezett telepeseket, sokakat pedig az általa jól ismert Zólyom vármegyéből hívott. Nógrád vármegye egykori végvárai körül terjeszkedő mezővárosokba a törökök kiűzése után is gyakorta települtek katonák, vagy azok leszármazottai. A jövevények betelepülésének indokát a forrás csak egy esetben határozta meg. Egyfelől feltételezhetjük a háborús vagy egyéb pusztulás miatti bevándorlást a birtokra, esetleg birtokon belül. Másfelől vonzó lehetett a különféle hadjáratok idején elpusztított, művelésre váró mezőgazdásági területek megszállása, esetleg a remélt jobb megélhetés elérésének más módja. A nagyobb népsűrűségű, korlátozott mezőgazdasági területtel rendelkező északi vidékekről láthatóan sokan érkeztek a Koháry-birtokra. Az 1720. évi szökevény-összeírás alapján a szakirodalomba az a megállapítás került, hogy Nógrád vármegyét tekintve a legnagyobb számban az esztergomi érsek, a váci püspök és Koháry II. István birtokairól szöktek el. Az 1720. évi összeírásban a Koháry uradalmakkal kapcsolatosan valóban jobbára Koháry II. István neve szerepel, mindennek ellenére tudnunk kell, hogy a Nógrád vármegyei Koháry-birtokok egy részére volt csak kizárólagos tulajdona. A Nógrád vármegyei gazdák legalább 19%-a Koháry-birtokon gazdálkodott. Mindezek miatt számolnunk kell azzal, hogy a nagynak tartott szökésszám annak is köszönhető, hogy a hatalmas kiterjedésű birtokhoz tartozó nagyobb gazdaszám miatt magasabb lehetett a Koháry-birtokról elszökők száma. A rendelkezésünkre álló adatok a betelepülések és a kivándorlások eltérő tendenciáját támasztják alá. A tárgyalt Koháry-birtokokra való beköltözés intenzitása a Rákóczi-szabadságharcig növekedett, majd mérséklődött. Ezzel szemben az elvándorlás a Rákóczi-szabadságharcot követően kezdett rohamosan emelkedni. Egyfelől tehát 1711 után csökkent a bevándorlási kedv, másfelől az elvándorlók száma nőtt jelentősen. A Koháry-birtokokra betelepülők esetében megfigyelhető volt, hogy a spontán, nem szervezett betelepülésnél viszonylag rövidebb távokat tettek meg az új otthont keresők, akik akár egyik közeli településre költözés után újabb letelepülési célt találtak egy nem olyan távoli vidéken. A Koháry-birtokokról elköltözők esetében hasonló jelenségeket figyelhetünk meg. A Nógrád vármegyén belül költözők aránya a 16%-ot is elérte, a vármegyén kívülre igyekvők esetében a szomszédos vármegyékbe irányuló vándorlás volt azonban a leginkább jellemző, azon belül is Pest-Pilis-Solt vármegye, valamint Heves és Külső-Szolnok vármegye volt a cél, de számottevő volt a Jászságba való település. A migráció szempontjából mindenképpen meg kell említeni a közeli Hont vármegyét és a távoli Békés vármegyét. Néhányan az északi Nyitra, Pozsony, Gömör vármegyékbe, vagy a keleti Zemplén vármegyébe költöztek, illetve a délebbre elterülő Csongrád vármegyébe, de ezek az irányok inkább kivételnek, elszórt jelenségnek számítottak. 298
