Szirácsik Éva: Gazdálkodás a Koháryak Nógrád vármegyei központú birtokain (1647-1731) - Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 13. (Budapest, 2017)
II. A Koháry-Coburg család és birtokaik
II. A Koháry-Coburg család és a birtokaik A Koháry-Coburg család A tehetséges Koháry család meghatározó szereplője volt a Magyar Királyságnak. Számos vármegyei és országos tisztséget töltöttek be, kitűntek a török ellen vívott harcokban. Mivel a Koháryak férfiágon kihaltak 1826-ban, házasság révén a Coburgoké lett minden birtokuk. A Coburgok egész Európa egyik legbefolyásosabb családjává váltak. A család több uralkodót adott, s rokonságukba több uralkodóház is tartozik.53 A Koháryak első ismert őse, György 1470 táján Mátyás király udvarnoka volt. A család a XVI. században egyre nagyobb jelentőségűvé vált. Koháry Imre felesége ráhói Jákóffy Kata volt. Koháry Imre fia, Koháry Péter (1564-1629) Hont vármegye jegyzőjeként működött, majd a török elleni csatákban tűnt ki, 1593-ban Fülek ostrománál alvezérként, a következő évben pedig Esztergom alatt. 1606-ban királyi biztosként részt vett a bécsi békekötésben. 1608-ban küldöttként vállalt szerepet a korona Prágából való elhozásában, amiért II. Mátyás megkoronázása után Érsekújvár alkapitányává nevezték ki. 1613-ban Báthory Gábor erdélyi fejedelemhez küldték követségbe. Érdemei elismeréseként 1616. február 15-én bárói címet kapott. 1618-ban Komáromba küldték biztosként a törökkel való békekötés ügyében. 1619-ben Érsekújvárat védte Bethlen serege ellen, de őrsége kapitulált, ő pedig fogságba esett, ahonnan csak két év múlva szabadult. 1621-ben királyi engedélyt nyert arra, hogy 60 lovasból és 40 gyalogosból álló testőrséget tartson. 1623-ban sikerrel védte meg Érsekújvárt főkapitányi tisztségben. II. Ferdinánd 1627-ben királyi személynökké nevezte ki. Felesége Kazy Borbála volt, akitől István nevű fia és két lánya született. (1. kép) Koháry I. István (1616-1664) 1647. szeptember 23-án Szécsény vár főkapitánya lett, 1657-ben Fülek vár örökös főkapitánya, 1658-ban pedig Hont vármegye főispánja. I. Lipót 1664. április 10-én fővezérnek nevezte ki. Július 19-én Lévánál a török ellen vívott harcban elesett, a halála helyszínén kápolnát emeltek, és a ga-53 A családfa vázlatának összeállításánál felhasznált irodalom: Borovszky, 2004., Kempelen, 2001., Nagy, 1860. 6 köt. 288-294. 25
