Szirácsik Éva: Gazdálkodás a Koháryak Nógrád vármegyei központú birtokain (1647-1731) - Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 13. (Budapest, 2017)

VII. Az uradalom pénzmozgásai

összbevétel 6%-át érték el, a következő esztendőkben pedig csak 1 vagy ennél is kevesebb százalékot. Az említett értékeket jól össze tudjuk hasonlítani a Nógrád vármegyei Zichy-nagybirtokéval, a divényi uradaloméval, ahol 1721-1731 folyamán 2-9%-ot ért el a majorsági eredetű bevétel.733 A Koháryak különféle tulajdonban lévő birtokain tehát a helyi viszonyokhoz képest is meglehetősen szerény volt a majorsági termelésre visszavezethető pénzbevétel.

Érdemes azonban más szempontból is megvizsgálni a bevételeket, hiszen a földesúri kezelésbe nem csupán mezőgazdasági, hanem ipari, kereskedelmi jellegű üzemek is tartoztak. Előfordult azonban az is, hogy a termeléshez szükséges javak (állatállomány, épület, felszerelés ...) a földesúréi voltak, de az uradalom a munkát bérleti díj fejében átengedte különféle személyeknek. A földesúri kezelésből olykor tehát kikerülhetett mezőgazdasági, ipari és kereskedelmi tevékenység bérlet útján. Mindezt figyelembe véve a feudális-majorsági ellentétpár mellett az uradalom gazdasági működésének megismeréséhez elkülönítésre érdemes a földesúri kezelésből, a bérbeadásból származó és a jobbágyi eredetű pénzek aránya az éves összbevételek körében.

A Koháry-birtokok esetében a jobbágyi eredetű bevételeket jól elválaszthatjuk a bérbeadás és a földesúri kezelés címén befolyt bevételektől egyaránt a dézsma kivételével. A dézsmabevételek a földesúri kilencedből és az uradalom által bérelt egyházi tizedből tevődtek össze. A dézsma mindkét formája természetbeni szolgáltatás volt, ezért a pénzekről adott számadásokba csak azok az összegek kerülhettek, amelyek a dézsma pénzbeli megváltásából vagy értékesítéséből származtak. A dézsma esetében azonban a tiszttartó nem jelezte, hogy a földesúrnak járó kilencedről vagy az egyháztól bérelt tizedről adott-e számot. A tizedet mindenképpen a földesúri kezelésből származó bevételekhez kellett volna sorolnunk, míg a kilencedet a jobbágyi eredetűhöz. Mindezek miatt külön kategóriát hoztunk létre a dézsmabevételek számára.

A dézsmán kívül csupán néhány esztendőben jelentkezett olyan bevételtípus, amelyet a három kategória valamelyikébe nem sikerült besorolni. Némely alkalommal más uradalomból csoportosítottak át pénzt a Nógrád vármegyei központú birtokok kasszájába. Ritkán előző évből származó maradványt is feljegyzett a tiszttartó. Az ide sorolható bevételek az ún. egyéb kategóriába kerültek.

7,3 Szirácsik, 2005. 223-224.

220