Szirácsik Éva: Gazdálkodás a Koháryak Nógrád vármegyei központú birtokain (1647-1731) - Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 13. (Budapest, 2017)
I. A felhasznált főbb források
során a különféle kiadásokról és bevételekről készült számadások igen informatívak. A számadások jelentőségét magyarázhatjuk azzal, hogy ezt a forrástípust számos tudományág tudja hasznosítani. Fontos birtoklás- és gazdálkodástörténeti szempontból, hiszen a „gazdálkodás egész körét felöleli”.44 Egy 1952-ben alakult munkaközösség a számadásokat a „néprajz történeti adattáraként” értelmezte, megjegyezték viszont, hogy a „számadások amellett lehetővé teszik, hogy bepillantást nyerhessünk az egész akkori életbe”.45 Mindezen túlmenően a számadásokat a helytörténészeken kívül a „társadalom- és gazdaságtörténet, de az egyháztörténet is hasznosíthatja”.46 A Nógrád vármegyei központú Koháry-birtokok számadásai az 1720-as esztendővel kezdődnek. A dátum nem véletlen. Az 1716-ban készült urbárium öszszeírásából tudjuk, hogy a földbirtokos Koháry II. Istvánnak és tiszttartójának, Gömrey Jánosnak a lakóhelye Szécsényben volt. Szécsény nagy részét 1719-ben tűz pusztította el, ennek esett áldozatul többek között a földesúri rezidencia is, amit egy kőművesmunka kifizetését igazoló nyugta alapján állíthatunk.47 Feltehetően az uradalmi ügyintézés fontos dokumentumai is a tűz martalékául eshettek, hiszen a Koháry-birtokok iratai közül csak a Nógrád vármegyei központú uradalmak számadásai hiányoznak az 1720-as év előtt. A birtokigazgatás az 1720-as évektől jól nyomon követhető a számadások alapján. A család közös tulajdonában lévő birtokok mellett Koháry II. István birtokrészéről is vezettek számadást, Koháry András részéről pedig az első fennmaradt irat 1727-ből való. Egy évben tehát több számadás is készült, de nem mindegyik maradt meg az utókor számára. A számadásokat az 1725-ben bekövetkezett haláláig Szűcs András készítette, azt követően Trajtler István gondoskodott a számadások vezetéséről. A birtokok nagy változáson estek át a vizsgált időszakban. Az urbáriumokban még gyöngyösi és szécsényi birtoknak nevezett javak egy része zálogbirtok volt, amit a Forgách család 1724-ben visszaszerzett. Mindennek hatására a birtok területe nem csupán lecsökkent, hanem igazgatása is megváltozott. 1724 előtt a „szécsényi és füleki” uradalomról szóltak a források, azt követően pedig a „füleki és (karancs)sági” uradalomról. A korszakban is nagyon sajátosnak mondható családon belüli birtokmegosztás, az 1724. évi területváltozás miatti átszervezés lenyomatat hagyott a számadásokban. Különösen érdekes a családon belüli bevételek felosztása, a különféle módon kezelt birtokok gazdálkodása. A szécsényi birtok, az ottani uradalmi épületek elvesztése a füleki templom és rendház, illetve az ottani földesúri rezidencia ki44 SzÁDECZKY, 1911. V—XII. 45 Belényesi, 1959. 4-7. 46Kredics - Madarász - Solymosi, 1997. 47 SABB, L. Rody a Panstvá, II. Panstvá. Panstvo Koháry-Coburg vo Fil’akove, Gömrey János szécsényi tiszttartó nyugtája 1719-ből. 21 i
