Szirácsik Éva: Gazdálkodás a Koháryak Nógrád vármegyei központú birtokain (1647-1731) - Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 13. (Budapest, 2017)
IV. A majorsági termelés
elseje és április vége között szintén a juhai fogyasztottak szénát, január elseje és augusztus vége között Koháry „német szekeres lovai", szeptember 20. és december vége között „más lovak”, továbbá június és augusztus között a földesúr szamarai és szarvasmarhái, „mivel kevés szalma volt, s az is szaporátlan”. 1730-ban szénát adtak Koháry II. István lovai, szarvasmarhái, szamarai, megszálló urak lovai számára. 1731-ben - még az országbíró életében - január elseje és április vége között hat szekeres lova, négy paripája fogyasztotta a szénát, továbbá 17 szamár, szarvasmarha és borjú is, Koháry II. István halálát követően pedig a birtokot öröklő Koháry András tiszttartójának és vendégeinek lovaihoz került némi széna. Koháry András birtokán egyébként korábban a széna a földesúr lovainak ellátását szolgálta kimutathatóan 1727-ben, illetve nyolc lováét 1729. március 12-től május végéig. Az uradalmi erdők hasznosítása A sertések makkoltatása a korszakunkban nemcsak a Délvidéken, hanem a Felvidéken is egyformán elterjedt volt a gazdag termésű tölgy- és bükkerdőkben.641 Az erdők Nógrád vármegye számos területén alkalmasak voltak makkoltatásra. Bél Mátyás is megjegyezte a korabeli viszonyokról, hogy a makkoltatás igen gyakori jelenség volt a Nógrád vármegyei erdőkben, de természetesen csupán akkor, ha jónak bizonyult a makktermés.642 Az előzőek ismeretében nem meglepő tehát, hogy az 1716 és 1718 folyamán készült urbáriumok a Koháry-birtokok kiterjedt makkos erdeiről adnak számot. A bátkapusztai erdőről például azt állították az összeíróknak, hogy ott 2500 sertés „meghízhatna, ha ugyan a makk jól megteremne”. Szamotercspuszta esetében 2000 sertést emlegettek. Lócon a helyiek sertésein kívül 500-600 sertést tudtak hajtani az erdőbe hizlalni. Sipeken jó termő évben 500 sertést hajthattak az erdőbe, miközben Csákányházán 400-at, Gyöngyöstarjánban 300-at, Uhorszkán 200-at, Ecsegen, Szakálon, Zsélyen, Szklabonyán 150-et, Zahorán, Nagydarócon, Kisújfalun, Síden 100-at, de Galambapusztán is 50-et, Galsán pedig 30-at. Megjegyezték, hogy Keszegen körülbelül 80 sertést tud ellátni a makkos erdő, amikor viszont a tölgymakk és a csermakk is jól terem, akkor 1000 sertést is. Kivételnek számított (Balassa)Gyarmat, ahol nem volt makkos erdő, így a saját sertéseiket is máshová hajtották.643 Az uradalom forrásai jóformán kizárólag arról szólnak, hogy a birtokok erdeibe viszonylag közeli települések lakói hajtották sertéseiket. Feltételezhetjük, hogy távolabbról is érkeztek makkolni állatok.644 * 611 611 ÉBER, 1961. 103. ш Bél, 1735.33. m’Szirácsik, 2007. 611A Zichyek közeli divényi uradalmának területén makkoltatók egyébként elsősorban az uradalom területéhez tartozó települések lakói voltak, de sokszor Nógrád vármegye más településeiről 195
