Szirácsik Éva: Gazdálkodás a Koháryak Nógrád vármegyei központú birtokain (1647-1731) - Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 13. (Budapest, 2017)
IV. A majorsági termelés
Az állattartás mikéntjére alig történt utalás. A vizsgált korszak végére biztosan állíthatjuk, hogy az anyjuktól elválasztott borjakat külön őrizte a kifejlett állatoktól a borjak és szamarak pásztora. 1720-ban a tiszttartó marhákra vett 12 pár istrángot. 1730. április 27-én hét „bika borjúcskát” heréltetett. 1731-ben sót vett szarvasmarháknak. A tejtermékekre csak elszórt utalással rendelkezünk.586 1725 folyamán az „elmúlt böjtben m[é]l[tósá]gos Ur [Koháry II. István] eö Ex[cellentiája] ittlétekor a maga túrójából adott udvari népének”. 1721-ben még venni kellett 100 icce vajat a földesúr parancsára, de 1726-ban már Koháry II. István birtokáról egy akó előző évi majorbéli vajat adtak el, 1727- ben pedig 80 iccét. A vajról csak 1730-ban vezettek számadást, amikor 70 icce vajról számoltak be, pontosabban a tehenek „nagyobb részint elő hasók voltának, gyületett vaj”került előállításra, amelyet teljes egészében Koháry II. István konyhájára küldtek.587 Bél Mátyás leírása szerint a vajat egyébként a XVIII. századi Magyarországon „juh- és tehéntejből készítenek, az utóbbiból gyakrabban. Miután a tejet kifejték a fejősajtárba, edénybe öntik, hogy kissé leülepedjék és a tejszín a felszínre szálljon; az aludttejről aztán kanállal leszedik a tejfölt s a köpülőbe teszik át. Fenyőfából készített magas edény ez, feneke tágabb, fölfelé keskenyedik, födelének nyílásán korongban végződő nyél halad keresztül, ezzel mozgatják a tejfölt mindaddig, míg vajnak való anyaggá áll össze. Az így átdolgozott tejföl kétfelé válik: vajra és íróra. Az írót sokan megisszák hashajtónak, némelyek a sertésnek adják, a vajat pedig az asszonyok kiknek munkájával készült, vagy külön kis tartóba teszik, vagy tüstént megolvasztják. Kifőzött vajjal ugyanis inkább élnek a magyarok ...”588 A korabeli viszonyoknak megfelelően a szarvasmarhák tejéből készült tejtermékek után meghatározott összegű bérleti díjat kellett fizetniük a majoroséknak. A tehéntej után a majoros vagy a felesége árendával tartozott például az alsólendvai, a sárospataki vagy a regéci uradalmakban, de a Zichyek divényi uradalmában is.589 Minderre a Koháryak fennmaradt forrásai nem tesznek utalást. Jelentős volt a szamarak száma Koháry II. István birtokán.590 1726-ban 12 szamárból négyet Csábrágból küldött Koháry tiszttartója, majd a földesúr két állatot visszahajtatott Csábrágba. Annak ellenére, hogy 10 állat maradt a következő évi számadásban, csak kilenc szamarat vettek nyilvántartásba, amelyek szaporulata tendős korukban elkülönítve hízásra fogják őket, hogy azután vágóhídra kerüljenek. Néhol tehenet is eladnak a mészárosnak, miután nyolc és több évet borjazással és legeléssel kiszolgált. (Bél, 1984. 93.) 586 §ABB, L. Rody a Panstvá, II. Panstvá. Panstvo Koháry-Coburg vo Fil’akove. A füleki uradalom számadásai (1720-1731). 5S7SABB, L. Rody a Panstvá, II. Panstvá. Panstvo Koháry-Coburg vo Filákove. A füleki uradalom számadásai (1720-1731). 588 Bél, 1984. 102. 589 Ravasz, 1938. 58.; Csapody, 1933. 40-41.; Jármay-Bakács, 1930. 46.; Szirácsik, 2005. 91-92. 590$ABB, L. Rody a Panstvá, II. Panstvá. Panstvo Koháry-Coburg vo Filákove. A füleki uradalom számadásai (1720-1731). 180
