Szirácsik Éva: Gazdálkodás a Koháryak Nógrád vármegyei központú birtokain (1647-1731) - Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 13. (Budapest, 2017)
IV. A majorsági termelés
dalmi) üzem”.575 A magyarországi nagybirtokokon egyébként a majorságot tekintve a XVIII. század végéig intenzív irányú haladás nem mutatkozott, csak extenzív fejlődés. Mindez azt jelentette, hogy csupán a majorságok száma szaporodott, és kiterjedésük növekedett.576 Fejér megyében például az 1740-es években kezdték kiépíteni a majorságokat, s az 1760-as évekre vált egyre jelentősebbé a földesúri gazdálkodás.5 Pest megyében az 1760-as évekre nőtt meg jelentősen az allódiumok száma, amikor már a települések 82,3%-ában működött allódium.578 A XVIII. században a dunántúli területek majorsága felértékelődött az osztrák piac felvevő erejének hatására, miközben az osztrák tartományoktól távolabb elterülő vidékeken a belső kereslet korlátozott volta, valamint a szállítás költségnövelő tényezője gátolta a földesúri kezelésben lévő majorságok kiszélesítését.579 Nógrád vármegyében 1696 és 1728 között nőtt az allódiumok száma. 1696- ban mindösszesen még csak 39 településen találtak allódiumot, ezek többsége a vármegye töröktől kevésbé háborgatott északi részén helyezkedett el. Ekkor legfeljebb 4000 pozsonyi mérő allodiális gabonatermő terület lehetett a vármegye egész területén, szemben a jobbágyok által művelt 30 000 pozsonyi mérő területtel. 1728-ra jelentősen megnövekedett a földterületek nagysága, elérte a 99 100 pozsonyi mérőt, amelyből 18 420 pozsonyi mérőt az allódium határozott meg. A korszakban nem csupán az allódiumok területe növekedett ötödfélszeresére, de az összes földterületen belüli arányuk is 12%-ról 19%-ra emelkedett.580 A Koháryak Nógrád vármegyei központú, de Gömör, illetve Heves és Külső-Szolnok vármegyébe is átnyúló birtokainak sajátossága volt a tárgyalt korszakban, hogy a birtokok részben a család közös, részben pedig az egyes családtagok tulajdonában voltak, de azonos tiszttartó irányította a három birtoktípust. A Koháry-birtokokon az allódiumra vonatkozó adatokat az 1716-ban és 1718-ban felvett urbáriumok és az 1720-1731 között keletkezett számadások alapján vizsgáljuk. E sajátos birtokszerkezetű Koháry-birtokok majorsági termelésének elemzését mindezek ismeretében végezhetjük el. A Koháryak közös birtokát, Koháry II. István birtokát és Koháry András birtokát a források alapján vizsgálhatjuk a majorsági állatállomány, a majorsági földek (szántó, szőlő, kert, rét és legelő) szempontjából, ugyanakkor az uradalmi erdők és folyóvizek uradalmi hasznosításáról is képet nyerhetünk. 575 ÉBER, 1961.71. 576Wellmann, 1999. 41. 577 Nagy, 1960.93. 57*Wellmann, 1967. 73. 577 Kosáry, 2001.50-51. “Pálmány, 1988. 205-210. 175
