Szirácsik Éva: Gazdálkodás a Koháryak Nógrád vármegyei központú birtokain (1647-1731) - Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 13. (Budapest, 2017)
III. A Nógrád vámegyei központú birtokok népessége és gazdálkodása
A robot571 A szécsényi uradalomban csak két település lakóinak írtak elő robotot az urbáriumokban. A szécsényiek többek között levélhordással tartoztak, miközben az ecsegiek közül 12 kaszásnak három nap alatt a kijelölt helyen kellett kaszálni, majd Szécsénybe szállítani azt, amit lekaszáltak. A gyöngyösi uradalom esetében is csak két településen szabályozták a robotot. A gyöngyöspatakiaknak dézsma bort és földesúri bort kellett igény szerint Szécsénybe vagy Fülekre szállítani. Gyöngyöstarjánban a majorsági szőlőt az ott lakók művelték. Koháry II. István füleki uradalmában más volt a helyzet. Nem jegyeztek le robotot az uradalmi központhoz, vagyis Fülekhez, sem pedig a kuriális helységhez, Csákányházához. A többi településen mindenféle munkát el kellett végezni, amit a földesúr parancsolt számukra. Koháry Farkas fiainak füleki uradalmában a robotot éppen olyan módon szabályozták, mint Koháry II. István uradalmában. A zsélyi uradalomban fordított volt a helyzet. Csak a (balassa)gyarmatiak, kiszellőiek és a kisújfalusiak nem tartoztak robottal, a többi településen lakók ilyen jellegű munkáját többé-kevésbé részletesen szabályozták. A zahoraiak „dolgot, akit elgyőzhetnek, tartoznak véghezvinni. Két vetőre vagyon osztva a mezőjük, minden vetőre vagyon a méltósjágos] úr részére külön kiosztott cir[citer] 14 kila vetés alá való majorságföld, melyeket ők maguk szoktak megszántam, bevetni, és feltakarítani. Majorságrét is vagyon, akin, mikor a víz el nem rontja, megszokott négy szekér széna teremni, azt is megszokták lekaszálni, és feltakarítani”. A zsélyiek kötelességeit is lejegyezték az urbáriumukban, a „rájuk imponált dolgot, akit elgyőzhetnek tartoznak véghezvinni. Itten vagyon, akit az idén bevetettek őszi vetéssel, 49, PA kila vetés alá való föld. A más571 572 vetőre nem mondanak többet kilenc kila vetés alá való földnél, ezt maguk szokták bevetni, megszántani, és feltakarítani is. Vagyon majorságrét egy darabban, mikor a víz el nem rontja, 20 szekér széna megszokott teremni rajta, ezen rétet is maguk szokták kaszálni, és feltakarítani”. A szklabonyaiaknak elsősorban a dézsmát kellett elszállítaniuk, az ott lévő majorsági földeket „másokkal együtt szokták szántani úgy, mint az óváriak, avagy ahonnét hajtanak segítséget melléjük”. Az óváriaknak is sok feladatuk lehetett: „Dolgot, akit az uraság parancsol nekik, akit elgyőzhetnek s tehetségük szerint akire reá érkezhetnek, tartoznak véghezvinni”. A bussaiak helyzete is hasonló volt: „Mindenféle dolgot, amit az uraság nekik parancsol, véghez szoktak vinni”. A (balassa)gyarmati majorsági szőlőt a bussaiak a zahoraiakkal, zsélyiekkel, szklabonyaiakkal, kisújfalusiakkal, óváriakkal és a kiszellőiekkel együtt szokták művelni. Összességében elmondható, hogy a Koháryak Nógrád vármegyei központú birtokain az 1716. és 1718. évi szabályozás végrehajtása során létrejött urbáriu-571 Szirácsik, 2007. 572 Értsd: másik 162
