Szirácsik Éva: Gazdálkodás a Koháryak Nógrád vármegyei központú birtokain (1647-1731) - Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 13. (Budapest, 2017)

III. A Nógrád vámegyei központú birtokok népessége és gazdálkodása

nem akár húsz éves fiú is. A fél házhelyes galsai Tóth Jánosnénak voltak a legidősebbek a fiai, akik tizenkilenc és húsz esztendősek voltak.428

A nagycsaládi gazdaságban egy gyermektelen nyolcvan esztendős férfi is élt, aki az óvári Benkocs János gazda bátyja volt.429 A nem házas családtagok esetében azonban - szinte ugyanúgy, mint az egygazdás gazdaságok esetén a nagycsaládokban is - jobbára a huszonkét esztendős életkornál fiatalabb férfi családtagokat írták össze. Ami szembetűnő különbség a nagycsaládi és az egygazdás gazdaságok esetében az a nagycsaládi gazdaságokban élő kisgyermekek magas aránya. Nem is csoda ez, hiszen a nagycsaládban élő több házas férfinak több gyermeke is születhetett, mint az egygazdás gazdaságokban élő gazdáknak.430

A javakkal való ellátottság

A Koháry-birtokok úrbéri összeírása alapján nem tudjuk megállapítani, hogy a nagycsaládi gazdaságban dolgozók egy épületben éltek-e.431 Az azonban jól látszik, hogy a nagycsaládi gazdaságok esetében minden a gazdához, a családfőhöz volt fölírva, nem mutatható ki semmiféle vagyonfelosztás még részlegesen sem.432

428 Szirácsik, 2007. 166.

429 Szirácsik, 2007.100.

430 Szirácsik, 2007.

431A Zichyek divényi uradalmában megfigyelhető volt továbbá, hogy a nagycsaládi gazdaságokban dolgozók nem feltétlenül éltek egy épületben, illetve az egy házban lakó gazdák sem mindig dolgoztak közös gazdaságban. Az 1759. évi összeírásban a gazdaságok mellé följegyezték a gazdasághoz tartozó családfők házszámát. A harminchárom nagycsalád közül csak tizenöt esetben jelentett a közös gazdálkodás egyben együttlakást is, a többi esetben különböző házakban élőknek volt egy azonos gazdaságuk, másrészt viszont száztizennyolc házban az egy épületben fólírt két vagy több családfő (a más házában tartózkodó házatlan zselléreket nem számítva) külön gazdaságot vitt. Nem lehetett ez a jelenség egyedülálló, hiszen Gunda Béla XX. századi ormánsági gyűjtőútján is lejegyezte, hogy több házban lakók is gazdálkodhattak közösen, ugyanezt olvashatjuk Szendrői Geőcze István 1869. évi cikkében, amely egy szerb nagycsaládról, azaz zadrugáról szólt. (Gunda, 1956. 27-35.; Szendrői Geőcze, 1869. 456.; Szirácsik, 2005. 78.)

432 Más uradalmak esetében a közös javak, az együttes termelés és fogyasztás egyöntetű képének némileg ellentmond több megfigyelés is. Zimányi Vera a Rohonc-Szalónaki uradalom XVI-XVII. századi összeírásaiban azzal a jelenséggel találkozott, hogy a nagycsaládokban élők állatai „néha külön fel voltak tüntetve, néha azonban nem; esetleg rendelkeztek külön szőlővel vagy irtás főiddel, de lényegileg azonos gazdasági közösségben éltek a családfővel’’. (Zimányi, 1968. 57.)

Veress Éva a jobbágytelek és parasztgazdaság összefüggéseit kutatva Zemplén vármegye XVII. századi urbáriumaiban a következőkre bukkant: „az egy kenyéren élő jobbágyok jószágállománya gyakran külön van összeírva, nem mindig arányos eloszlásban”. Az adatokból Veress arra a megállapításra jutott, hogy a „ közös gazdálkodás formáinak már egykorú értelmezése is igen tág lehetett”, s „az átmeneti együttélési formák variánsa"- iról beszélt a továbbiakban. (Veress, 1966. 317.)

A divényi uradalom nagycsaládainál a közös használatnak szintén több formájával találkozhatunk. Az 1736-os évi összeírásban a százhetvenöt nagycsalád 99%-ánál, míg az 1759-es évben kilenc családnál, vagyis az akkori harminchárom nagycsalád 27%-ánál írtak a gazda nevéhez, azaz a „közösbe” minden földet és jószágot. Az 1759. esztendei összeírásban hat nagycsalád esetében külön132