Szirácsik Éva: Gazdálkodás a Koháryak Nógrád vármegyei központú birtokain (1647-1731) - Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 13. (Budapest, 2017)

III. A Nógrád vámegyei központú birtokok népessége és gazdálkodása

lezte. A családtagok kettős felügyelet alatt álltak, egyrészt a gazda, másrészt a többi családtag gyakorolt ellenőrzést a termelő közösségben élők fölött.

A háztartást a gazdasszony vitte, s ő irányította a többi asszony munkáját. A gazdasszony a gazda felesége vagy a legidősebb nő lehetett. A gazdán és a gazdasszonyon kívül a családtagok egyenrangúak voltak, csak az életkor, a nem és a - menyecskék esetében - az após házához kerülés sorrendje tett különbséget.394 A XVIII. században is hasonló lehetett a helyzet, bár csak annyit tudunk biztosan, amit Bél Mátyás leírása közöl: „A nők segítenek a gazdasszonynak a házi munkában, ételt juttatnak a dolgozóknak, és serényen végzik a ház körüli gazdálkodásban előadódó feladatokat, javakorabeli, jó erőben lévő, mozgékony s lehetőleg erős lányok, asszonyok meg özvegyek ők ... Ételük ugyanaz, mint a többi háznépé, együtt készítik a gazdasszonnyal, akitől állandóan függnek. Egyik ennivalót hoz az éléskamrából, a másik tüzet rak, a harmadik főz”.395

Ha a Rákóczi-szabadságharc után néhány esztendővel készült úrbéri összeírások alapján vizsgáljuk a családi gazdaságtípusokat, akkor az a szembeötlő jelenség tűnik fel számunkra, hogy az özvegyen maradt asszonyokhoz tartozó gazdaságok száma jelentéktelen volt. Az ide sorolható 25 gazdaság mindösszesen csak a 3%-át tette ki az összesen feljegyzett 906 gazdaságnak. A jövevények körében csupán két özvegyi gazdaságot találtak, míg a helybelinek számító gazdák között egy özvegyi gazdaságról számoltak be a források lapjain. A többi özvegyi gazdaság vezetője az ismeretlen származásúak közül került ki.

A nagycsaládi gazdaságok több házas férfi együttes gazdálkodásával működtek, ebbe a típusba tartozott a gazdaságok jelentős hányada, pontosabban 15%-a.396 Minden nagycsaládos gazda származása ismert volt. A jövevény gazdák közül 43 gazdaságában dolgozott házas rokon a gazda mellett, míg a helybeli gazdák közül 95 főnek volt nagycsaládi gazdasága. Ez a nagynak tűnő különbség azonban drámaian mérséklődik, ha azt emeljük ki, hogy a jövevény gazdaságfők közül 14%, a helybeliek köréből 18% dolgozott nagycsaládi keretek között. Jól látszik azonban, hogy a nagycsaládi gazdaságok száma a helybelinek számító népességen belül még így is magasabb volt a jövevények vonatkozó adataihoz képest.

Természetesen a családi gazdaságok legnagyobb hányada, pontosan 82%-a a klasszikusnak mondható egygazdás gazdaságokban dolgozott, ahol egy férfi akár

394 Feltűnő, hogy a már említett XIX. századi leírások és a XX. század eleji néprajzi kutatások régiótól, nemzetiségtől függetlenül igen hasonló jellemzőkről számoltak be. A Nógrád vármegyei, vagy ahhoz közeli területeket kutatók (például Pintér, 1995.; Pap, 1856.; Nagy, 1856.) XIX. századi leírásaik egybecsengenek a XX. századi etnográfusok, különös tekintettel Morvay Judit 1981. évben megjelent, a közeli mátraalji gyűjtőmunkáinak eredményeivel. (Morvay, 1981.)

395 BÉL, 1984. 183.

396 Összehasonlításként a Zichy család Nógrád vármegyei divényi uradalmában a következő arányokkal találkozhatunk. A nagycsaládok az 1736. évi 12% helyett huszonhárom év elteltével már csupán 2%-kal képviselték magukat a gazdaságok körében, ami miatt az ún. egygazdás gazdaságok aránya 86%-ról 95%-ra emelkedett az összes gazdaságok között a tárgyalt korszakban, mivel csak egy százalékkal nőtt, azaz 3%-os lett az özvegyi gazdaságok részaránya. (Szirácsik, 2005. 80.)

120