Szirácsik Éva: Gazdálkodás a Koháryak Nógrád vármegyei központú birtokain (1647-1731) - Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 13. (Budapest, 2017)
III. A Nógrád vámegyei központú birtokok népessége és gazdálkodása
A szökevények és a Koháryak Gyakran előfordult, hogy az új településen új nevet vettek fel a szökevények. A lód Kozma Balázs fiát, Mihályt Egerben Locsy Mihálynak nevezték.288 Az uhorszkai Cziriák Jánost Csécsén Tott Jánosnak hívták, Fehér Mátyást pedig Koháry ecsegi birtokán Tótt Mátyásnak.289 Az óvári Benkocs Istvánt Szécsényben Francziának hívták.290 Benkocs Mihály pedig Hugyagon György Mihálynak neveztette magát.291 Markó Andrást Zahorán Pribelszkinek ismerték, majd Keszegre költözve a Csecsko nevet vette fel.292 Elképzelhető, hogy a névváltoztatás hátterében a régi földesúr előli elbújás szándéka lehetett, de ez nem volt feltétlenül a kizárólagos ok, hiszen a névcsere előfordult a Koháry-birtokon belüli költözés esetében is. Nem is kellett igazán bújnia még a nem Koháry-birtokra költöző szökevénynek sem, hiszen a szökevények visszaszerzésére irányuló földesúri akarattal nem találkozhatunk a forrásokban. Ez egyfelől annak volt köszönhető, hogy a szökevények egy része Koháry-birtokon telepedett le. Másfelől előfordult, hogy a Koháryak szökevény jobbágya helyett más jobbágy érkezett arról a birtokról, ahová az elszökött. Csak György Koháry rimóci birtokáról szökött Keresztély Ágost esztergomi érsek hugyagi birtokára, de a Koháryak rimóci birtokára költözött az érsek Ménihart Márton nevű jobbágya. Jól látták az urbárium készítői azt, hogy „ha mink Csak Gyurkát keressük, amazok ezt visszavehetik”. Az ecsegi szökevény Jaskó Ádámmal is éppígy jártak volna: „ha Szemeréné asszonyom kéri Sipka Jánost, ide is lehet kérni Jaskó Ádámot”.293 Más esetekben miért nem hozatták vissza a Koháryak szökött jobbágyaikat? Talán azért, mert volt elegendő dolgos kéz, amely a Nógrád vármegyei birtokaikat művelte. Mindezt alátámasztja, hogy az 1716. és 1718. évi urbáriumokban szinte alig találunk puszta, gazda nélküli telkeket, ellenben gyakori jelenségnek számított, hogy a gazdák töredék telket műveltek, vagy nagycsaládba tömörülve igyekeztek megmenekülni a telekaprózódás rémétől.294 A Koháryak feltehetően érezhették, hogy a föld-népesség arány a helyi viszonyokhoz képest kiegyenlítődött a XVII. század nagy spontán és szervezett betelepülése után. A XVIII. század elején már nem kellett célzott betelepítéssel növelni a lakosság számát, valamint az új lakóhelyet keresők is a Koháryak nógrádi birtokai helyett inkább a nagyobb lehetőséggel kecsegtető délebbi vidékek felé indultak. A Nógrád vármegyén kívüli, de a Koháry-birtokokon belüli migráció jelzi, hogy a földesúr sem tartott igazán a Nógrád vármegyei uradalmainak elnéptelenedésétől. 288Szirácsik, 2007. 52. 289 Szirácsik, 2007. 155., 61., 157. 299 Szirácsik, 2007. 29., 101. 291 Szirácsik, 2007.101. 292 Szirácsik, 2007. 26., 145. 293 Szirácsik, 2007. 56. 294 Szirácsik, 2007. 91
