Takáts Rózsa (szerk.): „A' gasdasági kormány - írta egy aradi” - 1830. Bartosságh József (1782-1843) kézirata a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban - Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 12. (Budapest, 2014)

Előszó gyalánt szolgáló emlétés

[I. Tzikely]

Előszó gyalánt szolgaló emlétés

Mindennapi tapasztalás, hogy a mesterember, aki szabó, sarótsináló,1 2 3 vagy kolompár mestersége tökéletes megtanulására több esztendőket, gyermekkorától fogva serdülő idejébe három négy esztendőket inaskodván, végtére enyehány esztendőket vándorláson, mint legény töltőt minek előtte mester lehetet, minden agódás nélkül estve a kortsmába az újságot kezében tarttván az országok kormányozásáról és Európa equilibriumjáról' okoskodik és anélkül, hogy egy puskát merne elsütni, a hadi vezér veszedelmes mozdulásait fontolóba vesz és az asztalon sörrel ad evidentiam demonstrálja4 hogyan kellet volna így vagy amúgy operálni, és az ellenséget meggyőzni. - Nem külömben sok magyar iffiaink alig végezték iskoláikat, ha jószágok birtokába léphetnek, kimennek a faluira [sic] vagy pusztájára és magokat elegendő alkalmatosaknak tartják a gazdaság üzésre. Mások, szinte nagy urak, enyehány esztendőket a díszes katonaság között tölttvén, vagy elunásból, vagy házasság kedvéért, vagy talán már egésségek romlott álapotjok miat, hazajönnek, mezei gazdák akarnak lenni, és nem ritkán nevezetes jószágok kormányát legjobb akarattal és igazi okos tzélal kezekbe veszik. - Látom az elsőket a szántás, vetés, kaszálat és aratásnál buzgón fáradozni, a szüretet magok tartani, a télen istálói, tanyái körül szüntelen forogni - és mégis kevésre menni. - Látom a másokat a külfölden tett észrevételi, a könyvekbe olvasott javallatok következésében épétteni, marhák, birkák más faját szerezni, tisztjeiket ránczba szedni (amint mondattatik), számadásait magok szorgalmatossan visgálni és a t[öbbi] és mégis, amint a ditső „Hitel” szerzője5 mondja, a

1 sarótsináló - A vargák termékválasztékának része volt a saru. A saru szó honfoglalás előtti török eredetű. Először a 14. századi Königsbergi Töredékben fordul elő. Ettől kezdve többszörös jelentés-eltolódásokkal különböző lábbelik neve. A sarukészítőknek (mestci) a 19. század 30-as éveiben három helységben: Paripás (ma: Ratkovo, Szerbia), Sziszek (ma: Sisak, Horvátország), Topolovec (ma: Vrbovec, Horvátország) volt király által jóváhagyott céhprivilégiuma. CÉHKATASZTER, 1975-1976

2 kolompár - Valószínűleg a lakatoscéhek szervezetéhez tartozó kolompkészítőkre gondolt, mely mesterségnek a 19. században Jolsván (ma: Jelsava, SÍ.) volt a központja, ahol Fényes Elek szerint ekkor 600 mesteremberéit. MÁRKUS, 2003; FÉNYES, 1851.

3 Európa equilibriumjáról-Európa (politikai) egyensúlyáról

4 ad evidentiam demonstrálja - szemléltetésül bemutatja

5 SZÉCHENYI, 1830