Takáts Rózsa (szerk.): „A' gasdasági kormány - írta egy aradi” - 1830. Bartosságh József (1782-1843) kézirata a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban - Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 12. (Budapest, 2014)
Tekintetel a magyar hazánk gazdasági velejére
II. Forgó (Betriebs) Kapitális természetét Bébizonyíttatott tehát szemláttára a nagybirtokos uraknak is egyrészről menyire emeltetik a föld jövedelme az forgó kapitális által, másrészről hogy a tsak a maga hasznát keresső árendás a föld zsírját tsak kiszívja, főképpen pedig ahol erdőt bírtt, azt pusztította. A jobbágyság is romlott és számtalan pőrék támadtak, kitelvén az árendás esztendők, maga kormánya alá viszavette a földesúr jószágát, nem ritkán az raita lévő marhát óltsón megtartotta és a gazdálgodást [sic!] tulajdon számára vezette, vagy vezettette. - Azon időpontba egyáltallában emelkedett a gazdaság tudománya szomszéd országokban is. A morva birtokosok a selem birka (Merinos) tenyésztésre adták magokat. Mi pedig magyarok igazán mohón (engedelmet kérek, de igaz) kapptunk raita. Bebizonyíthattnák diétásomat a holitsi235 selem köss licitatio protocollumjai236 és báró Geisler,237 Kohnitz238 239 akkori, későbben hertzeg Lichnovszkj234 számadásai. Tudja és bánya, hogy 235 Holies (szlovákul Hohe, németül Holitsch, korábban Weisskirchen) város Szlovákiában a Nagyszombati kerület Szakolcai járásában. Lásd híres vásárairól a 65. számú lábjegyzetet! 236protocollum - jegyzőkönyv 237 Geisslem - helyesen: Geisslem. Lásd adatait a 66. és 242. lábjegyzetekben! 238 Kohnitz vagy Kahnitz személyét nem sikerült meghatározni. Lehetséges, hogy elírás és Wenzel Anton von Kaunitz-Rietbergről (1711-1794), a későbbi birodalmi hercegről, az osztrák császári abszolutizmus híres gazdaságpolitikusáról van szó, aki uradalma számára 1776-ban kért és 1784-ben is kapott mannersdorfi, spanyol eredetű merinó bárányokat és juhokat. KÖRTE, 1862, 2. kötet 169. p. 239 „Lichnowski hercegi család, mely Lengyelországból származik s melynek birtokai Ausztriában és Poroszországban vannak. E család 1702-ben a bárói, 1721-ben a cseh grófi, 1727-ben pedig a birodalmi grófi rangot nyerte. 1772-ben megkapta a porosz, 1846-ban pedig az osztrák hercegi címet. 1740 óta a Werdenberg grófi címet, 1861 óta pedig az I. Vilmos királytól adományozott »Durchlaucht« [főméltóságú] címet is viseli. Nevezetes tagjai: 1. L. Eduárd Mária herceg, L. Károly herceg fia, (1789. szept. 19. - Münchenben 1845 jan. 1.). Szerzője a Geschichte des Hauses Habsburg c. nagyszabású, I. Miksáig terjedő történeti munkának (Bécs 1836-1844, 8 kötet).” PALLAS („Lichnowski” címszó) - „A [hódmező]vásárhelyi uradalom juhászata a kenyerei uradalomban kapott helyet. Itt a »selyemgyapjas« juhok egy különösen igényes fajtáját, a pepigniére nyájat tartották, melynek száma 1822-ben 432, 1827-ben 915 volt. A vásárhelyi kerület gyapjúhozama 1827-ben a selyembirkák után 15, a közönséges juhoktól pedig 164 mázsát ért el. Az 1827. évi birtokfelosztás a juhászaiban is változásokat eredményezett. Különös érdemeket szerzett e téren Erdélyi János, a közös javak igazgatója, az ő javaslatára szerezték be a Jeles tenyészállatokat” a herceg Lichnovsky-féle juhászatból. Legnagyobb ütemben Mágocson fejlődött a juhtenyésztés, ahol az 1830. évi, 7400 darabból álló állomány 1848- ig megduplázódott.” Lásd NAGY ISTVÁN, 1984 67
