Takáts Rózsa (szerk.): „A' gasdasági kormány - írta egy aradi” - 1830. Bartosságh József (1782-1843) kézirata a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban - Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 12. (Budapest, 2014)
Előszó gyalánt szolgáló emlétés
társolkodni, járván az akkori hires holitsi licitatiokra,65 Geisler,66 Magni[s],67 Lariche,68 gróf Eszterházj Károly,69 Appel70 és Petri71 híres gazdákal és fő-65 Holicsi licitációk- Ferenc király (1768-1835; magyar király 1792-től), hogy a nemesebb merinó juhok elterjedjenek, 1803-ban Holicson is állított fel juhászatot, s merinó kosokat egyenesen Spanyolországból hozatott. „E nyáj hamarosan a legvirágzóbb állapotba emelkedett. Igaz ugyan, hogy inkább használta azt Ausztria, Morva és Silézia, de a magyar birtokosok is szerzének abból, s eleinte igen drágán kosokat.” HORVÁTH M., 3. kötet, 1868, 277-278. p. Lásd még 235. lábjegyzetet! 66 Geisler = Geisslem, Ferdinand (1751-1824) a „morvaországi Bakewell”-ként emlegetett juhnemesítéső szakember. Morvaországi mintagazdaságában dolgozott Fleckl, Fleckel (utóbb Térey) Károly, aki 1806-1808 között végezte el a Georgikont és utána került Geisslemhez. (A forrásban Geislerként fordul elő: SÜLÉ, 1967. 4L p.). Festetics Imre gróf is kapcsolatot tartott fenn vele, mint morvaországi juhtenyésztővel. André, Christian Carl Brünnben szintén Geisslem híve és eljárásának terjesztője volt. LÖNHÁRD, 2008. - a nemesítési tevékenységről lásd FÁRL 2004.; Flekl - Téreyre forrás RADVÁNYI, 2008. Lásd még 233. és 242. lábjegyzeteket! 67 Magni = Magnis, Anton Alexander Graf von (1751-1817), földbirtokos, mezőgazdász. Rossz gazdasági helyzetben lévő örökölt birtokait 12 nagyobb birtokkal kiegészítve elismert mintagazdasággá fejlesztette, vetésforgót, műtrágyázást alkalmazott. A gyapjúkonjunktúrát kihasználva hatalmas tenyészanyagot gyűjtött össze, főként finomgyapjas merinó fajtákat vásárolva Szilézia, Morvaország és Magyarország területéről 8000 egyedes állományt állított fel, mely a mérvadó és a legexportképesebb gazdaság lett. Utódai is folytatták a vállakózást, melynek elsőségét csak az ausztrál gyapjú 19. század második felében történt megjelenése törte meg a kontinensen. Hasonlóan eredményes volt a szarvasmarha-tenyésztés terén is Svájcból, Tirolból és Stájeországból importált állománnyal. A takarmány- (vörös lóhere) és a cukorrépatermelés, valamint az erdőgazdálkodás (kitermelés) ágazatában is újítónak számított. Üveggyárat állított fel szénbányájának közelében. Fia is eredményesen folytatta a gazdálkodást, az általa 1829- ben, Eckersdorfban alapított répacukorgyár nagy céggé nőtte ki magát, 1907-ig működött. HAUSHOFFER - NDB/ADB, 1987 68 Lariche = Lásd gróf Larisch! 69 Esterházy Károly, gróf (1759 - 1828. július 7.) az Esterházyak zólyomi (korábban bárói) vonalából származott, cs. kir. kamarás, valóságos belső titkos tanácsos, Galántán és Diószegen volt birtoka. Felesége Festetics Erzsébet (1760-1832). NAGY IVÁN, 1858, 4. kötet, 99-100. p. 70 Appel Károly (Ludwigsburg, Württemberg, 1773. febr. 25.-Pest, 1839.jan. 6.) gazdatiszt volt, a Hunyadiak ürményi igazgatója. Később Grassalkovich Antal és Esterházy hercegek tanácsadója. Tanulmányait Stuttgartban és Bécsben végezte. 24 éves korában lett Hunyady József gróf ürményi, kéthelyi és marcali gazdaságainak vezetője. Az állattenyésztés terén, különösen a merinó juhászat nemesítésével ért el sikereket. A növénytermesztés hozamainak és jövedelmezőségének emelésével is eredményesen foglalkozott. Tagja lett az Állattenyésztő Társaság (az OMGE elődje) választmányának, utóbb a Károlyi-, Esterházy- és Grassalkovich-birtokok felügyeletét is reá bízták. GALGÓCZY, 1879 71 Petri, Bernhard (Zweibrücken, 1767. április 2. - Theresienfeld, 1853. október 28.) osztrák mezőgazdász, gazdasági tanácsos, bécsújhelyi földbirtokos, neves juhnemesítő és -tenyésztő. Kertészeti és mezőgazdasági tanulmányai után Európa számos országában öt 36
