Takáts Rózsa (szerk.): „A' gasdasági kormány - írta egy aradi” - 1830. Bartosságh József (1782-1843) kézirata a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban - Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 12. (Budapest, 2014)

Bevezetés

élvonalát jelentő juhászatokat a következők szerint sorolja fel: Festetics György grófé, Keszthely; Festetics Imre grófé, Paty;40 Hunyady41 grófé, Ürmény;42 Esterházy Károlyé, Komárom;43 Albert hercegé, Weichselhof;44 Esterházy hercegé, Eisenstadt45 és másoké. Bartosságh József 1823-ban országos körúton gyapjúmintákat gyűjtött be és müvében részletesen jellemezte a meglátogatott juhászatok gyapjúminőségét.46 Gróf Larisch47

40 Kőszegpaty (horvátul Pacija) Vas vm.

41 Kéthelyi Hunyady József, gróf (1773-1822) rendezett Magyarországon elsőként lóversenyeket, 1814-1821 között évente örményi birtokán. Széchenyi Istvánnal közösen korszerű telivértenyészetet alapított. Széchenyi az ő emlékének ajánlotta a Lovakrul című munkáját. Az Örményről szóló, csaknem kortárs leírás szerint: „Nézést érdemlenek az urasági igen szép, és herczegi módra kiékesitett kastély, egy kerttel együtt; az urasági valóságos spanyol eredetű birkanyáj s a tehenészet; az innen 1/2 órányira - Keszin - lévő arabs, angol, török, nápolyi fajú ménes; az amerikai számos faültetvények, más gazdasági készületekkel együtt.” FÉNYES, 1851.

42 Ürmény (Mojmírovce, SÍ. - korábban Urmin) Nyitra vm.

43 Komárom (Komámo, SÍ.)

44 A csaknem kortárs statisztikus leírása szerint: „ Wittmanshof, ezelőtt Weichselhof puszta és majorság, Moson vármegyében, Féltorony mellett, gyönyörű birkatenyésztéssel, a magyaróvárifőherczegi uradalomhoz tartozik. ” FÉNYES, 1851

45 Kismarton (Eisenstadt, Ausztria)

46 LÖNHÁRD, 2008. 18-20. p.

47 Larisch-Mönnich Henrik gróf (Karviná, 1793. február 23. - Firenze, 1859. április 21.), arisztokrata, a legmagasabb udvari körök tagja, földbirtokos, sikeres üzletember. Sziléziai birtokain Friedeckben nemzetközi hírű juhtenyészete volt, a mezőgazdasági ipar területén is működött, számos gyárat és malmot üzemeltetetett. Nagy figyelmet fordított a bányászat fejlesztésére is. Osztrák- és porosz-Sziléziában fekvő jószágairól, mint a racionalizált gazdaság német gyakorlatáról Johann Gottfried Eisner írt közel 400 oldalas könyvet 1841-ben: Die deutsche rationelle Landwirtschaft in der Praxis dargestellt auf den in österreichisch und preussisch Schlesien gelegenen Gütern den Herrn Grafen Heinrich Larisch von Mönnich. Egy képpel, egy tervvel és több tabellával [kiadta Hartleben К. A. Pest, 1841. 363 lap], A 19. század végén is virágzó gazdaságot így jellemezték [1885 és 1901 között megjelent forrásban]: „A többi nagyobb uradalmak között kiváló helyen áll a Larisch-Mönnich grófi hitbizomány birtoka. A 6194 hektárnyi szántóföldet és rétet, meg 1874 hektár erdőt magában foglaló uradalom az éjszaknyugati dombos és sík vidéken fekszik. Itt már ötven évvel ezelőtt megkezdték angol mintára az alagcsövezést, a mely most már e birtoknak majdnem egész területén végre van hajtva. A vezetékhez kellő agyagcsöveket az uradalmon lévő deutsch-leuteni alagcső-gyár készíti. E kiszárítási munkálatok nyomában azóta a gazdasági haladás minden eszköze, még a gőzeke is használatba vétetett. Az uradalmon nagyon tökéletesített szarvasmarhatenyésztés folyik, a melynek fejős állatai közé a régibb kuhlandi és németalföldi fajták mellé újabban a pinzgaui járúit. A vetésforgó hét- vagy nyolcnyomásos kétéves füves here, repce- és burgonyatermesztéssel. Kilenc gazdasági szeszégető dolgozza föl az uradalom burgonyatermését, s a szeszfőzőkből kikerülő nyers szeszt egy finomító tisztítja meg. Kiváló nevezetességű a régi jóhírű Larisch-Mönnich grófi telivér-ménes