Kőrösi Andrea: A magyar szürke marha kraniometriai jellemzése. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 11. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 2008)

VII. A szürkemarha-koponyákon végzett kraniológiai és kraniometriai vizsgálatok eredményei - 1. A szürkemarha-koponyák általános kraniológiai jellemzése

A szürkemarha-koponyákon a külső nyakszirti dudor (protuberantia occypitalis externa) általában gyenge, ritkán erős kiemelkedés. Néhány esetben ez szinte teljesen hiányzik. A nyakszirti régió jellemzéséhez különböző jellemzőket vizsgáltam meg: A. Dorsalis tarkóvonal A dorsalis tarkóvonal (homlokcsont hátulnézete) attól függően változik, hogy a koponya homlokcsontja mennyire lapos, kialakul-e a fejélen (torus fontalis) a fejéi „búbja", az un. tuber frontale. A homlokcsont tarkóvonala lehet (19. ábra): 1. búbos: a homlokcsont enyhén domború, közepén ún. tuber frontale kialakul rajta (21/1.ábra). A búbos tarkóvonalú koponyáknál és koponyatetőknél a búb a koponya középső harmadába esik; 2. egyenes: a szarvcsapok közötti homlokrész egyenes (19/2. ábra); 3. homorú: a szarvcsapok közötti homlokrész homorúan ívelt (19/3. ábra); 4. tarajos: ha a homlokcsont kétoldalt lapos, középen a homlokcsonti varrat (suturafrontalis) mentén kis taraj (crista) emelkedik ki a felszínből (19/4. ábra). Ha a koponya tarkóvonala búbos, illetve a profilvonala előrefelé lejt, akkor ez a taréj hátulnézetből nem látható. A magyar szürkemarha-koponyák és koponyatetők dorsalis tarkóvonala többségében búbos és homorú. A dorsalis tarkóvonal alakulásai 21/1. kép: Búbos dorsalis tarkóvonal, félköríves, karcsú laterális tarkói profil