Kőrösi Andrea: A magyar szürke marha kraniometriai jellemzése. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 11. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 2008)

VII. A szürkemarha-koponyákon végzett kraniológiai és kraniometriai vizsgálatok eredményei - 1. A szürkemarha-koponyák általános kraniológiai jellemzése

18. ábra: A könnycsont szemüregi peremének formái Az állcsont (os maxillare) Az állcsonton, az arcléckezdő dudor (tuber malare) előtt található a szemgödör alatti lyuk [foramen infraorbitale (If.)]. Ez a lyuk kettős és hármas is lehet, általában nagy, kerek és mély. A különböző méretű lyukak egymás előtt vagy alatt helyezkednek el. A kétoldali szemgödör alatti lyukak száma, alakja és elhelyezkedése között sokszor aszimmetria figyelhető meg. Az állcsont fogmedri nyúlványának íve oralis irányban különböző mértékben emelkedik. A koponyát vízszintes alapra állítva általában a harmadik nagyőrlő (M

3

) hátsó (posterior) redőjén áll (18/1. kép). A második nagyőrlő (M

2

) rágófelülete kissé magasabban van, már nem éri el a síkot. Az emelkedés enyhe. Az első nagyőrlőtől (M

1

) kezdve a fogmedri nyúlvány kisebb vagy nagyobb mértékben hirtelen emelkedik. Néhány esetben a koponya a harmadik és második nagyőrlőn (M

32

) áll, és csak az első nagyőrlőtől (M

1

) emelkedik fel (18/2. kép). Az emelkedés mértéke hasonló az előző típuséhoz. 3. Hátulnézet (norma occipitalis) A koponya nyakszirti része több csontból áll. Legfelső részét a homlokcsont alkotja, de részt vesz kialakításában a fal-, a falközötti, a halánték- és a nyakszirtcsont is. Homlokcsont (os

frontale): Csak a marhafélékre jellemző, hogy a homlokcsont a koponya tarkófalára tolódik. A felső tarkóvonal (linea nuchalis superior) nem a fejélen található, mint más fajoknál, hanem attól lejjebb (ventralisan) helyezkedik el. A felső tarkóvonalnak megfelelő helyen a fejélt a marhán a homlokcsont adja a legömbölyödő torus frontalis/protuberantia intercornualis alakjában. Ez választja el a koponyán a tarkói részt a fejtetői résztől, és függőleges falú peremet képez a falcsont fölé. A falcsont többnyire mélyen benyúlik a perem alá (19/1. kép). A homlokcsonti perem és a falcsont határán különféle átmenetek képződnek, de a kettő között általában jól kivehető, erős válaszvonal található (19. ábra). Ez a válaszvonal általában a felső tarkóvonal (linea nuchalis superior). Ennek a függőleges falú peremnek a középső harmadán egy félkör alakú mélyedés található, melyet a koszorúvarrat