Kőrösi Andrea: A magyar szürke marha kraniometriai jellemzése. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 11. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 2008)

I. Bevezetés

I. Bevezetés Napjainkban fokozott érdeklődést kapnak a korábbi időkben jelentős szereppel bíró, de mára már csak kis létszámmal fennmaradt történelmi háziállatfajták. Közéjük tartozik a magyar szürke marha is, amellyel az utóbbi időben egyre több publikáció, tanulmány, illetve szakdolgozat foglalkozik. A magyar szürke marhának egykor igen fontos gazdasági jelentősége volt Magyarországon. A ridegtartású, impozáns megjelenésű szarvasmarhát a 18-19. században elsősorban húsáért tartották, majd a 20. század első harmadáig igaerőként hasznosított szarvasmarhafajta jelentősége a mezőgazdaság gépesítésével végleg megszűnt. Magyarországon a szürkemarha-állomány nagysága az 1960-as években kritikus szintre csökkent.

1 A magyar szürke szarvasmarhafajta megmentése az utókor számára több szempontból is nemzeti kötelességünk. Szemet gyönyörködtető, címeres szarva, impozáns megjelenése, valamint a fajtában rejlő kiváló tulajdonságok mellett, az ezekhez kapcsolódó tudományos és gazdasági lehetőségek kihasználása miatt is rendkívül fontos megőriznünk a fajtát az utókor számára. Századunkban a demográfiai robbanás következtében egyre nő az élelmiszer-szükséglet, de a népesség egyre nagyobb térfoglalása következtében a megművelhető területek nagysága csökken. Különféle új betegségek jelennek meg, melyek ellen csak a folyamatos orvosi, állatorvosi, illetve növényvédelmi eszközök segítségével tudunk védekezni. Haszonszerző tevékenységével az emberiség az elmúlt évszázadokban jelentős károkat okozott a Föld élővilágának. A biológiai sokszínűség, a gyakran emlegetett biodiverzitás, az emberi tevékenység hatására folyamatosan csökken. Ennek felismerése és a biodiverzitás csökkenésének megakadályozása érdekében előtérbe került az intenzív, de környezetkímélő gazdálkodás. Mindezek együttes figyelembevétele nehéz feladatot jelent a gazdák, nemesítők, kutatók számára. Éppen ezek miatt van szükség olyan állat- és növényfajokra, fajtákra, melyek biológiai ellenállóképessége magas, igénytelenségük következtében könnyebben tenyészthetők, illetve termeszthetők, képesek alkalmazkodni a meglévő területek természeti, környezeti adottságaihoz, és mindezek mellett a lehető legnagyobb termést, illetve a leggazdaságosabb húsmennyiséget adják. A magyar szürke marha tulajdonságai alapján kiváló alany ezeknek az elvárásoknak a teljesítéséhez. Igénytelensége, ellenállóképessége következtében jól tűri a ridegtartást, alkalmas a biogazdálkodásra. Olyan területeken is megél, melyek csak legelőként hasznosíthatók, gabonatermesztésre alkalmatlanok. A legeltetés a legkörnyezetkímélőbb tartási mód. Az elfogyasztott táplálék sok betegség forrása lehet, ezért az egészségre ártalmatlan élelmiszerek iránti igény egyre nő. A szigorú tartási előírások következtében a magyar szürkék nem kapnak tápot, mesterséges és vegyszerezett táplálékot, így a fajta húsa megfelel a szigorú minőségbiztosítási feltételeknek. 1 MSZSZTE, 1994.