Kőrösi Andrea: A magyar szürke marha kraniometriai jellemzése. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 11. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 2008)
VII. A szürkemarha-koponyákon végzett kraniológiai és kraniometriai vizsgálatok eredményei - 1. A szürkemarha-koponyák általános kraniológiai jellemzése
ború, majd (oralis irányban) homorúvá válik. A szemgödrök között sík felületű. A koponyánál a fejéi hátulnézete enyhén domború, laposan búbos. Két szürkemarha-koponyánál (T. 64.11., Ö. 73.17.) a homlokcsont formája az előzőektől eltér. Bár a koponya hasonlít az 1. típusra, de a szemgödrök között a homlok domború, az orrnyergi része enyhén kosszerűen alakult (12/5. kép). Ez a koponyaforma az 50-es, 60-as években gyakran megtalálható, a durva fejű állatok koponyája ilyen 101 . A homlokcsont középen az orrcsonthoz kapcsolódik. Ha magas az orrnyereg, a homlokcsont kiemelkedik, ívében kis törés alakul ki. Lapos orrnyereg esetén a homlokcsont vonalában törés nem alakul ki, felülete sík marad. A szemgödör fölötti lyuk (foramen supraorbitale) általában kerek, közepes vagy nagy méretű, többnyire mély. Néhány koponyánál kettő, néha több különböző méretű lyukból áll. A szemgödör fölötti lyukból előre (orálisan) és hátra (aboralisan) egy-egy viszonylag rövid, széles, sekélyebb vagy mélyebb barázda, az ún. szemgödör fölötti barázda (sulcus supraorbital) indul ki. Aboralis irányban rövidebb, hirtelen véget ér. Oralis irányban hosszabb, de hamar elsekélyesedik, vonala egészen a könnycsontig futhat. A barázda vonalának lefutása kétféle lehet: 1. „Összetartó" barázda: a barázdák a szemgödör fölötti lyuk felett, attól kissé laterálisán indulnak, és fokozatosan (medialisan) összetartanak, de soha sem záródnak, oralis végük nyitott, tág marad (13/1. kép). 2. „Tölcsér alakú" barázda: a barázdák a szemgödör fölötti lyuk felett, azonos szélességben (vagy kissé laterálisán) kezdődnek, oralis irányban egy szakaszon párhuzamosak, majd lefutásuk megtörik, és medialisan a homlokcsonti varrat felé tartanak. A barázda sok esetben ezen a részen elsekélyesedik és megszűnik. Ha a barázdák megmaradnak, egy rövid beszűkülő szakasz után vonaluk újra megtörik és párhuzamosan haladnak a könnycsontig (13/2. kép). A szürkemarha-koponyákon az összetartó szemgödör fölötti barázda a gyakoribb. Mindössze 17 koponyánál 102 alakult ki tölcsér alakú barázda. Ökröknél az összetartó, bikáknál a tölcsér alakú barázda a jóval gyakoribb. Teheneknél az összetartó barázda a gyakoribb, de tölcsér alakú is előfordul közöttük. A barázda teheneknél általában rövidebb, bikáknál hosszabb. Két ökör- és két tehénkoponyánál 103 a szemgödör fölötti barázda teljesen hiányzik (14/2. kép). A szemgödör fölötti barázda hosszanti peremén csontfelrakódás (exostosis) alakulhat ki (13/1. kép). A csontfelrakódás idővel csonthidat (osteophyta/ligomentum) képezhet az árok és a lyuk fölé. A csontfelrakódás kezdete és mértéke a nemtől függően is változik. A bikák esetében ez korán elkezdődik, és a kialakuló csonthíd teljesen eltakarja a szemgödör fölötti lyukat és a barázdát (6/1. kép). A 9 éves bikakoponyán (B. 67.16) a csonthíd már teljesen záródott. Az ökrök és a tehenek esetében a csontfelrakódás később kezdődik el, és idős korra a csonthíd tehenek esetén is záródhat, de ez rendkívül ritka. Öt koponya 104 esetében a csontfelrakódás jelentős, de a híd még nem alakult ki. Két koponyán (Ö. 66.151., T. 6715.) az árkot befedi a csontfelrakódás, de még nem záródott. Egy 14-15 éves tehén koponyáján (T. 73.26.) a csonthíd záródott. Az őstulokkoponya összetartó barázdáján a csontfelrakódás nem záródott. 101 Bodó, 1968, 37. 102 Tölcsér alakú barázda: 3 bika, 2 ökör, 12 tehén: T. 53.1680., T. 53.1726., Ö. 64.03., Ö. 64.13., T. 64.25., B. 65.06., T. 65.07., T. 65.10., T. 65.11., T. 66.128., T. 66.149., B. 67.16, B. 71.12, T. 73.19, T. 73.25, T. 73.26, T. 73.28. 11,3 Hiányzó szemgödör fölöti barázda: 2 ökör, 2 tehén: Ö. 53.1729, Ö. 64.15, T. 64.17, T. 64.21. 1(M 1 ökör, 4 tehén: Ö. 64.16, T. 65.24, T. 66.128, T. 66.149, T. 73.23.
