Kőrösi Andrea: A magyar szürke marha kraniometriai jellemzése. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 11. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 2008)

VII. A szürkemarha-koponyákon végzett kraniológiai és kraniometriai vizsgálatok eredményei - 1. A szürkemarha-koponyák általános kraniológiai jellemzése

10/4. kép: Boltozatos, kétcsúcsú fejéi meg a brachyceros koponyákon található „búbos" fejellek Hasonló fejéitípusokat különböztetett meg C. Grigson is az általa vizsgált szarvasmarhafajtáknál, de azok között nem fordult elő homorú és búbos fejéi.

87 A koponyák nagy részénél a koronavarrat (sutura coronaria) már elcsontosodott, vonala ezért nem követhető nyomon. Azokon a koponyákon, melyeken a koronavarrat (sutura coronaria) vonala még látható, jól megfigyelhető, hogy vonala követi a fejéli homorulatot, és V alakban rányúlik a homlokcsontra. Ez a V alakú varrat képezi a határvonalat az összenőtt

88 fal és a falközötti csont (os parietale, os interparietale), valamint a homlokcsont között. A falcsont a V alak mentén, ék alakban beékelődik a két homlokcsont közé. Ez a falcsonti ék,

89 melynek alakját a koronavarrat alakítja ki. A falcsonti ék szélessége és mélysége rendkívül változatos. Általánosságban elmondható, hogy széles, kissé (10/3. kép) vagy egyáltalán nem nyúlik rá a homlokcsontra (10/2. kép). A széles ék átmérője 24,1-103,6 mm, mélysége 5,0-41,5 mm között mozog. 3 tehénkoponyánál (T. 64.22., T. 65.24., T. 65.15.) a falcsonti ék keskeny, és mélyen benyúlik a két falcsont közé. A keskeny ék átmérője 19,0-29,0 mm, a mélysége 22,0-64,0 mm közötti. L. Rütimeyer szerint a koponyatetőn (fejtetőn) megjelenő falcsont határozott brachyceros jellegű tulajdonságnak tekinthető.

90 J. U. Duerst a hosszúszarvú marhafajtákon végzett vizsgálataiban ugyancsak megfigyelte ezt a jelenséget, és a brachyceros típusból kialakult hosszúszarvú marhafajták jellemzőjének tartja.

91 Szerinte a primigenius típusú koponyákon a homlokcsontok között a falcsont nem képez ékszerű nyúlványt. Az általa megadott adatok

92 alapján az afrikai, és az ázsiai hosszú szarvú marhafajtákon az ék 10,0-38,0 mm mélyen nyúlik a homlokcsontok közé. A tanulmányában közölt képek alapján az ék széles, formája hasonlít a szürkemarhakoponyákon megfigyeltekhez. Véleményem szerint a falcsonti ék megléte, vagy Grigson, 1976, 128. Duerst, 1930, 191. Duerst tölcsérnek nevezi: Duerst, 1899, 59. Rütimeyer, 1862. Duerst, 1899, 59-60. Duerst, 1899, 68-69.