Kőrösi Andrea: A magyar szürke marha kraniometriai jellemzése. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 11. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 2008)
VIII. Összefoglalás
ágainál a két ág leggyakrabban egyforma hosszúságú, vagy a lateralis ág a hoszszabb. Ritkán a medialis ág hosszabb lehet, de ilyenkor a két ág közötti különbség kicsi. Tehénkoponyákra jellemző a mély orrrcsonti bevágás. A szarvcsapok hossza, átmérőjének nagysága az ökröknél a legnagyobb, méretei alapján egyértelműen elkülöníthető. A szarv állása változatos, ritkán csavarodott. A különböző tulajdonságok együttes vizsgálatából a különböző nemek jól elkülöníthetők egymástól. Ezek alapján az ismeretlen nemű koponyák egyértelműen besorolhatók. Az ismeretlen nemű koponyák a koponyaméretek alapján a tehenek közé tartoznak. A 64.03. l.sz. koponya minden tulajdonságában ökörszerű. A tenyésztési kísérletből származó egyed (VÖ. 66.152) méretei és jellemzői a vizsgálatok során a tehenek tartományába és típusába esett. A koponya hosszúsági és szélességi méreteinél megfigyelhető a méretek növekedése az életkor növekedésével együtt.A homlokcsont rövidül és szélesedik, az orrcsont pedig igen lassan, de hosszabbodik. Az életkorokat figyelembe véve a bikáknál, az ökröknél és a teheneknél is egyértelműen kijelenthető, hogy az előzápfogak hosszának aránya az életkorral fokozatosan csökken. A magyar szürke marhák állkapcsának alakja nem hasonlít a Wilckens leírásában 260 szereplő primigenius típusú állkapocsra. Sokkal nagyobb egyezőséget mutat az ottani frontosus típussal. A magyar szürkemarha-koponyákról elmondható tehát, hogy a primigenius jelleget egyértelműen mutatják. Néhány jegyében azonban a rövid szarvú (brachyceros) és a széleshomlokú (frontosus) jelleg is megjelent. Ennek egyik oka lehet a fajtában végmenő természetes változás, illetve felléphet a keresztezések maradványjeleiként is. Mivel ezek a jellegek nem mondhatók gyakorinak, pontosabb következtetést erről nem lehet levonni. Napjaink - a 20. század kilencvenes éveinek, a 21. század elejének - szürkemarha-koponyáinak vizsgálata igazolhatja a fajta koponyájában végbemenő ilyen irányú változást, ennek ellenkezőjét, illetve a jellegek állandóságát is. Ennek kutatása, pontosítása a következő évek feladata lehet. Wilckens, 1885b, Taf. XI.
