Kőrösi Andrea: A magyar szürke marha kraniometriai jellemzése. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 11. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 2008)

VII. A szürkemarha-koponyákon végzett kraniológiai és kraniometriai vizsgálatok eredményei - 4. A magyar szürke marha koponya- és állkapocsméreteinek összehasonlítása a négy fő szarvasmarha típussal

is különbség figyelhető meg. A legnagyobb különbségek a koponya szélességhosszúság arányában, a homlokcsont boltozatosságában, a szarvak alakjában és hosszában mutatkoznak. A rövid szarvú típus koponyája szélesebb, orrcsontja rövidebb, a szarvcsapok kisebbek, rövidebbek, a fejéi búbosabb, a homlokcsont hullámos a kiemelkedésektől. A homlokcsont és nyakszirti régió találkozása tompaszögű, a nyakszirti régió szélességméreteinek aránya a primigenius típussal ellentétes: 2 : 3. Az orrcsont egyenes lefutású, tövénél nagyméretű lyuk található. Az állközötti csont orri nyúlványa rövid, nem éri el az orrcsontot. Ez a jelenség néhány szürkemarha-koponyánál is megfigyelhető. A széles homlokú és a primigenius típus között jelentős különbségek vannak. A széles homlokú típusnál a homlokcsont medialis és lateralis hossza eltér a többitől. A homlokcsont lateralis hossza ennél a típusnál a legnagyobb. A koponyatető itt is tompaszöget zár be, mint a rövid szarvú típusnál. A szarvcsap nyaka hosszabb, mint a primigenius típusnál. Az orrcsontok hosszúak, orálisan erősen elkeskenyednek, tövük széles, első végüknél az orrcsonti bevágás igen sekély. A primigeniusárok magas. A rövid fejű típusú szarvasmarháknál a koponya igen rövid, a homlokcsont nagyon karcsú, az arc nagyon széles, szélesebb, mint a homlokcsont karcsúsága [fs-fs (32.)]. Arányaiban jelentősen eltér a primigenius és a magyar szürke marha méreteitől. Egyetlen szürke marha koponyájánál sem volt szélesebb az arcléc a homlokcsont karcsúságánál [M-M (35)]. A homlokcsont hullámos, közepén a homlokcsonti varrat mentén mély. Az orrcsont igen rövid és széles. A könnycsont felső varrata (sutura frontolacrimalis) majdnem egyenes lefutású, a homlok-, könny- és orrcsonti lyuk közepes méretű. A könnycsont felső varratának egyenes lefutása több szürkemarha-koponyán is előfordul. Az állközötti csont orri nyúlványa nem éri el az orrcsontot, hasonlóan a rövid szarvú típushoz. A pofa boltozatos és igen széles, a zápfogak alacsonyak. A négy fő koponyaleírásból a magyar szürke marha egyértelműen a primigenius típusra hasonlít a legjobban. A többi típus egy-egy jellemzője néhány esetben megjelenik a magyar szürke marhán is, mint pl. a könnycsont alakja, az állközötti csont orrcsonti nyúlványának hossza. Ha a koponya mérhető jegyeit hasonlítjuk össze (14. táblázat), a kép egy kicsit módosul. Wilckens a különböző szarvasmarha-típusok koponyaméreteit nemek szerint hasonlította össze, kiegészítve az őstulok méretarányaival. Több méret esetében azonban csak a tehenek adatait közli, a bikákét nem. Ökörméreteket egyáltalán nem közöl. Az őstuloktehén méreteit megadja, de a bika adatait nem közli, ezért a MMM gyűjteményében található koponya méreteiből kiszámoltam a Wilckens-féle arányokat. A magyar szürke marha és a primigenius típus koponyaméreteinek relatív hosszában nagyobb eltéréseket találunk. A legnagyobb hasonlóság a primigenius típusú és az őstulok méreteivel láthatók. Bikáknál a koponya frontalis és basalis hosszaránya a homlokcsonthoz viszonyítva jobban közelít az őstulok, mint a primigenius típus méreteihez, tehenek esetében pedig a kettő közé esik. Nagyobbak az őstulok és kisebbek a primigenius típus arányainál. Az orrcsontok arányainál ugyancsak az őstulok és a primigenius típushoz közeli értékeket kapunk bikák esetében, teheneknél azonban jelentősen eltér a primigenius méreteitől, legjobban a rövid fejű típus orrcsontarányára hasonlít. Ugyanez mondható el a zápfogsor hosszáról is. A homlokcsont karcsúsága a szürke marhánál magasabb, mint az őstuloknál és a primigenius típusnál, de jóval a másik három típus alatt marad.