Beck Tibor: A filoxéravész Magyarországon. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 10. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 2005)

VI. A filoxéravész következményei a szőlő- és bortermelésben

A filoxéra előtti kötött talajú ültetvényterület pusztulása valójában jóval nagyobb mértékű volt a minisztérium országos adatai alapján számított 40%-nál. Ahhoz, hogy reálisabb képet kapjunk róla, az ültetvények területnagyságának csökkenését tájegységenként kell megvizsgálnunk. A filoxéravész - amint erről már szó esett - ugyanis jelentősen átrendezte a magyar szőlő- és bortermelés topográfiai térképét, a történelmi borvidékek kárára és az alföldi bortermelés javára. Ha a szőlőültetvények területének csökkenését talajadottságaik szerint vizsgáljuk, azt az eredményt kapjuk, hogy míg az összes szőlőterület több mint 40%-kai csökkent, addig a kötött talajú szőlők esetében ez a mutató több mint 50% volt. Még nagyobb mértékű pusztulás tárul szemünk elé, ha azokat a vármegyéket vesszük szemügyre, melyekben történelmi borvidékcink fekszenek. A legnagyobb pusztítást Abaúj-Torna, Szilágy, Nyitra, Borsod, Krassó-Szörény, Temes, Zemplén, Bihar, Szerem vármegyékben végezte a filoxéra, ahol az ültetvények 80-90%-a pusztult el. Esztergom, Hont, Baranya, Fejér, Heves, Bereg, Gömör, Ung és Várasd vármegyék pedig több mint 50%-os kárt szenvedtek. Kisebb volt a kártevő pusztítása Pozsony, Sopron, Mosón, Vas, valamint a számottevő szőlőtermesztéssel nem bíró Ugocsa, Csanád és a homoki területekkel is rendelkező Bács és Szabolcs vármegyékben, ezenkívül Erdélyben, ahol Magyarországhoz képest több mint egy évtizedes késéssel jelent meg a kártevő. Pest vármegye homoki területei is többé-kevésbé megmaradtak, de a budai borvidék teljes mértékben az enyészeté lett. A legnagyobb károkat tehát - az intenzív szőlővcssző-forgalom, a napszámosok mozgása és a nagy összefüggő ültetvényterületek miatt - történelmi borvidékcinken végezte a kártevő, kivéve Tolna vármegyét és a Somlói borvidéket, ahol a jól szervezett védekezés eredményeként kisebb mértékű volt és lassabban ment végbe a pusztulás. Még ennél is tovább növekedik a filoxéra kártételének aránya akkor, ha figyelembe vesszük, hogy bár az új telepítéseket nem regisztrálták évről évre, a minisztérium adatai szerint az 1896-ban termőképcs állapotban lévő 206 897 hektár szőlőterület hozzávetőlegesen 25%-át - tehát közel 50 000 hektárt - ültethették 1886 és 1896 között. Ez pedig azt jelenti, hogy az 1872-ben felmért közel 358 000 hektár filoxéra előtti ültetvényből 152 000 hektár maradt termő állapotban 1896-ra, azaz több mint 200 000 hektár szőlő vált a kártevő martalékává. Ebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a filoxéra 1896-ig - bár területenként változó mértékben - Magyarország és Erdély filoxéra előtti ültetvénycinek közel 60%-át elpusztította. Hozzá kell még tennünk, hogy Erdélyben csak az 1890-es évek elején fedezték fel az első vészlepett területeket, és az 1886-ban regisztrált 24 118 hektár szőlőterületből 1896-ban 23 363 hektár még termő állapotban volt. Mindebből pedig arra a végkövetkeztetésre kell jutnunk, hogy a filoxéra 1896-ra Magyarország - Erdély nélküli területének - régebbi, kötött talajú, elsősorban a történelmi borvidékeken fekvő szőlőültetvényeinek közel 90%-át (!) semmisítette meg.

333 A területcsökkenés mértékének megállapítása után érdemes megvizsgálnunk az ültetvényterületek topográfiai átrendeződését is. Ennek lényege az alföldi borvidék súlyának nagymértékű megnövekedése volt. 1872-ben a magyarországi és az erdélyi szőlőterület 27%-a (közel 100 000 hektár) volt homoki ültetvény, ennek azonban csak kisebb hányada lehetett immúnis talajon. 1896-ban már a termőképes állapotban lévő szőlőültetvények 35%-a, azaz 74 386 hektár volt bizonyosan filoxéramentes területen. Ha a pontos növekedést az 1872-cs adatok hiánya miatt nem is tudjuk megállapítani, az immúnis területek javára történő jelentős arányváltozás kétségtelen, ami egyben azt is jelenti, hogy a hegyvidéki szőlőtermesztés séilya a síkvidékivel szemben nagymértékben csökkent. (Markáns jele volt ennek a folyamatnak a budai és a Vác környéki ültetvények Statisztika, 1895-1896. 32-37. p.