Beck Tibor: A filoxéravész Magyarországon. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 10. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 2005)

V. A szőlőültetvények állami támogatással való rekontstrukciója (1889-1910)

nyéket mindinkább bemutató, ismeretterjesztő, a gazdálkodás színvonalának emelését elősegítő, országos ismertségű eseményekké formálják át. Az első országos terménykiállítás 1851. november l-jén nyílt meg a Magyar Nemzeti Múzeumban. Fő szervezői Kubinyi Ágoston a múzeum igazgatója és Peez Ármin, a Ludoviceum főkertésze voltak, s a sikeres első kiállítás az 1850-es évtizedben egy évente megrendezett, népszerű rendezvénysorozattá fejlődött. 1852-ben a Kolozsvári Gazdasági Egylet már gyümölcstárlatot is szervezett, a következő évben, pedig borkiállítással bő­vült a rendezvény. Ezt követően a borkiállítás és a borverseny elengedhetetlen részévé vált az eseménynek, ahol az OMGE legkiválóbb szőlészei-borászai bírálták el a beküldött borokat. A múzeumi kiállítássorozat az 1860-as évek elejéig működött, ekkor szerve­zési problémák miatt megszűnt. Ezután a legfontosabb országos kiállításokat - a szá­mos helyi rendezvény mellett - 1872-ben Kecskeméten, 1876-ban Szegeden, 1879-ben Székesfehérvárott, 1881-ben pedig Zágrábban rendezték meg. Az 1885-ben megrende­zett budapesti kiállítás már ezek tapasztalatainak birtokában zajlott le. A szőlészet-borá­szat bemutatását az OMGE szakosztálya szervezte. A mezőgazdaság csarnokában ekkor már külön kiállítóként jelentek meg a mezőgazdasági kísérlctügyi állomások, így az Országos Phylloxéra Kísérleti Állomás is, melynek kiállításában elsőrendű szerepet ját­szott a filoxéra elleni védekezés bemutatása. Az országos tcrménykiállítások sorában különleges helyet foglalt cl az 1896. évi ezred­éves kiállítás, amelyen kilencszáz bortermelő boraival ismerkedhettek meg a látogatók, és ahol a kártevő elleni védekezés bemutatása mellett az 1896. évi szőlőrckonstrukciós törvény ismertetéséé volt a főszerep. 277 „(...) a kiállítás rendezésének a szőlőmívelés cso­portjában azt tűztem ki feladatul, hogy a szőlőmívelés gyakorlati részét az egész ország sző­lőfajtáinak, a különféle amerikai fajtáknak, a mívelési módoknak, s a szőlő állati és növényi ellenségcinek, valamint az utóbbiak ellen való védekezésnek rendszeres bemutatásával szemlél­hetővé tegye." - olvashatjuk a kiállítás céljairól Darányi miniszter sorait a Magyar Királyi Földművelésügyi Minisztériumnak a képviselőház elé terjesztett 1896-os jelentésében, s a korabeli sajtóvisszhangokat figyelve azt is megállapíthatjuk, hogy az ezredéves kiállítás szőlészeti-borászati pavilonja kiválóan megfelelt ezeknek az elvárásoknak. 278 Az 1895. év során a filoxérát újabb 96 helyen találták meg. A legnagyobb mérték­ben Alsó-Fehér, Baranya, Bihar, Borsod, Hont, Nógrád, Pest-Pilis-Solt-Kiskun, Sopron, Szabolcs, Szilágy, Temcs, Tolna és Zala vármegyék voltak vészlepettek. 279 Az amerikai fajú anyatelepek közül a Nagykárolyi (6 hektár) az állami haszonbérlet lejártával ma­gánkézbe került, s így folytatódott rajta a termelés, a Miklós-telepen létesített közel 10 hektárt pedig oltványtcrmclésrc állították át. A tarcali amerikai fajú ültetvényt 6 hek­tárral bővítették, és további anyatelcpeket hoztak létre Gyünkön és Ádámoson 12 hek­tár, Zsidvén pedig 2,3 hektár nagyságú területen. Ekkor összesen 116 hektár amerikai fajú - állami kezelésben lévő - ültetvényben folyt a termelés, melynek eredményeként 3 061000 sima és 571 000 gyökeres vesszőt állítottak elő. Ezekből a vesszőkből 2 155 000 sima és 431 000 gyökeres vessző került ingyen vagy előállítási áron a gazdák tulajdonába. A filoxéra elleni védekezés céljából alakult civil szerveződéseket pedig ebben az évben összesen 39 496 forinttal támogatta a minisztérium. 280 277 Csorna, 1996. 73-85. p. 278 Jelentés, 1896. 5. p. 27 " Jelentés, 1894-1895. 318. p. 28.) jdentés, 1894-1895. 352-353. p., 357. p.

Next

/
Thumbnails
Contents