Beck Tibor: A filoxéravész Magyarországon. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 10. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 2005)

III. A filoxéra elleni védekezés kialakulása (1872-1881)

tettek. Az ültetvényen egy modern - 3200 hl befogadó-, illetve fcldolgozóképességű - pincét és présházat, a telep mellett pedig, a város szomszédos birtokán 28 munkáslakást létesítettek. A szőlőtclepct 1895-től 24 éven át Laczy János felügylő - a gödöllői királyi koronauradalom vincellére - vezette. Utóda 1919-ben Máthc József lett. Az ültetvény termését 1904-től kezdve minden évben árverésen értékesítették - ekkor az Első Kecskeméti Pinceszövetkezetnek. A szőlőültetvény még a húszas években is jelentős bevételi forrása volt Kecskemét városának.

153 A modern üzemek által előállított jó minőségű homoki asztali borokat a borkereskedők is egyre jobban megbecsülték, sőt a nagy borkereskedő cégek maguk is létesítettek ültetvényeket a homokon. Az alföldi borvidék ebben az időszakban indult el az országos súlyú borvidékké válás útján. Az itt modern szőlőkultúrát teremtő új szőlészborász generáció néhány évtized alatt bebizonyította, hogy a kor tudományos-technikai eredményeinek felhasználásával az Alföldön is lehetséges a szállítható, jó minőségű asztali és pecsenyeborokat, valamint étkezési csemegeszőlőt előállító kapitalista szőlő- és borgazdaság nyereséges működtetése. Sikereiket a francia szakemberek is elismertek. Marion, a marseillcs-i tudományegyetem tanára — akit Darányi Ignác bízott meg 1896ban a magyar borvidékek helyzetének felmérésével - elismeréssel szólt jelentésében az alföldi szőlőtermesztők eredményeiről. „Kétségtelen, hogy Kecskeméten, Czegléden, és a Nagy-Kőrös területén is a szőlőtermelés nagyon virágzik, és folytonosan növekvőben vau. (...) a Duna-Tisza közt igen nagy területek fekszenek a filloxerának ellenálló talajképződéssel. A franczia bortermelő önkéntelenül is sajnálja, hogy nem nagyobb területet fogtak szőlőnúvelésre ezen a vidéken, a mely teljesen azonos a Provence és Lanqedoc partszegélyével, hol a szőlőtermelés oly rohamosan föllendült és nagy termésekkel a nemzeti vagyonosodásnak nem is remélt forrása lett."

154 Megállapítása hamarosan érvényét vesztette. A századfordulóra ugyanis a homoki szőlők területe már meghaladta a 70 000 hektárt, és hét vármegye területén is túlsúlyba került a hagyományos és a kötött talajú új telepítésekkel szemben. Szabolcs vármegyében 92%, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyében 86%, Csongrád vármegyében 82%, Jász-Nagy-Kun-Szolnok vármegyében 73%, Bács-Bodrog vármegyében 65%, Szatmár vármegyében 59%, Hajdú vármegyében 55% volt ekkor a homoki szőlők aránya.

155 Az Alföldi Borvidék alig fél évszázad alatt Magyarország legnagyobb területű - az ősi, történelmi borvidékekkel vetekedő jelentőségű - szőlő- és bortermelő területévé vált, ahol a modern szőlő- és borgazdaság térhódítása még a vidék településszerkezetét is átrajzolta. Ekkor alakult ki ugyanis a Kiskunságra, Szeged és Kecskemét környékérc a mai napig jellemző gabonatermesztő, szőlő- és gyümölcstermelő tanyás kultúrtáj, ami napjainkban is valódi hungaricumnak számít.

156 153 Bende, 1920. 265-275. p. 134 Jelentés, 1896. 79. p. 155 Jelentés, 1894-1895. 38. p. 156 Patay, 1960. 32-33. p.