Beck Tibor: A filoxéravész Magyarországon. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 10. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 2005)

III. A filoxéra elleni védekezés kialakulása (1872-1881)

Miután csak két helyen és kis területen találták meg a kártevőt, a minisztérium az irtás és a szénkénegezés mellett döntött, amely munkálatokat az év folyamán végre is hajtották. A költségeket a Balaton-felvidék védelmének fontossága miatt Zala vármegye vállalta magára. A fő probléma az volt, hogy a zárlatok fenntartásához csak a mezei őrök álltak a törvényhatóságok rendelkezésére, ez pedig édeskevésnek bizonyult a feladat nagyságához képest. Továbbá hiába vették szigorúan zárlat alá azt a szőlőhegyet, ahol a kártevő megjelenését már megállapították, sok helyen (pl. a Balaton-felvidéki Vörösbcrény és Almádi esetében) a már fertőzött és a még egészséges ültetvényeket csak egy keskeny gyalogút választotta el egymástól, s így a vész továbbterjedését a legszigorúbb zárlat alá vétel sem akadályozhatta meg. A kártevő újabb borvidékeken történő megjelenésének hatására a képviselőház egy háromtagú állandó bizottságot állított fel Herman Ottó, Emich Gusztáv és Wartha Vince részvételével, amelynek feladata a filoxéra terjedésének folyamatos helyszíni megfigyelése volt. A bizottság 1879 őszén megállapította, hogy az tijabb fertőzött területekkel együtt a vészlcpett területek nagysága már meghaladta a 400 hektárt.

96 A második filoxératörvény megszületése, és az Országos Phylloxéra Bizottság létrehozása A bizottság 1880 tavaszára tervezett pancsovai tanulmányútja azonban elmaradt, mert a kártevő egyre nagyobb mértékű terjedésének hatására 1880-ban végre sor került a két évvel korábban Bernben megkötött nemzetközi filoxéraegyezmény magyarországi törvénybe iktatására. A törvény - első ízben - szankciókat is kilátásba helyezett, az előírások megszegői 100-200 forintig terjedő pénzbüntetéssel voltak sújthatok. Az 1880. évi I. és II. törvénycikk február l-jén nyert szentesítést.

97 Miután egyértelművé vált, hogy a védekezés megszervezéséhez hosszú távú kutató- és koordinációs tevékenység szükséges, amelynek megfelelő anyagi bázisra van szüksége, a törvény előírta a Földművelés, Ipar- és Kereskedelmi Minisztériumon belül egy állandó Országos Phylloxéra Bizottság létrehozását, amelynek megalakítása még az év elején, február 23-án meg is történt.

98 A bizottságot létrehozó tanácskozáson megállapították, hogy a magyarországi fertőzött területek jellegük szerint három csoportba oszthatók. Az első a pancsovai, ahol a kártevő már teljes mértékben elterjedt, itt a szőlőültetvények csaknem teljes területe, közel 1200 hektár szőlő volt fertőzött. A második a peéri, ahol a vész a teljes területből mintegy 14-15 hektárt borított el. A harmadik pedig a kassai, keszthelyi, szatmárnémeti, debreceni és nagykárolyi területek, ahol a filoxéra még csak foltokban, kis területeken jelent meg. Egyetértésre jutottak abban is, hogy a három típus három különféle védekezési módot - irtás, szénkénegezés, amerikai alanyokra való telepítés - követel meg, amelyeket a helyi körülményekhez alkalmazkodva kell megszervezni. Az értekezlet határozata szerint Cserháti Sándor ismét Klostcrneuburgba utazott, ám kézzelfogható új tapaszta96 Jelentés, 1872-1880. 44. p. 97 Jelentés, 1872-1880. 45-47. p. 98 A bizottság tagjai Cserháti Sándor, Emich Gusztáv, Herman Ottó, Kerntler Ferenc, Margó Tivadar, valamint Miklós Gyula, Molnár István, Thán Károly, Tisza László, Wartha Vince, Zeyk József és gróf Zichy Ágoston lettek. A bizottság feladata az ültetvények felügyelete, a filoxéra jelenlétének megállapítása és behatárolása, valamint a szőlészeti és kertészeti termények kereskedelmi forgalmának szabályozása volt. Jelentés, 1872-1880. 48-50. p.