Beck Tibor: A filoxéravész Magyarországon. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 10. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 2005)
III. A filoxéra elleni védekezés kialakulása (1872-1881)
útján a gazdasági egyletek, valamint a gazdaközönség tudomására hozta. A történtek nyomán azonban mind egyértelműbbé vált, hogy a filoxéra elleni védekezést csak országos, sőt nemzetközi szinten összehangolva lehet hatékonnyá tenni. 83 Az első nemzetközi filoxéraegyezmény megszületése Amíg a magyar szakemberek a pancsovai gócpont kiirtása felett vitatkoztak, a Nyugatos Dél-Európában egyaránt egyre gyorsabban terjeszkedő kártevő - bár csak foltokban, de - Svájcban is megjelent. Amint a Földművelési Erdekeink is beszámolt róla, a filoxéra a genfi kanton Regny községének Tournay birtokán ütötte fel a fejet 1874-ben, és 1876-ra már jelentős területeket lepett cl. 84 1877 márciusában Victor Fatio egyetemi tanár, a svájci szövetségi tanács számára a filoxéra svájci megjelenéséről készített jelentésében nemzetközi egyezmény megalkotását javasolta a kártevő elleni védekezés európai szintű összehangolása céljából. A svájci kormány a javaslatot elfogadta, és ugyanezen év augusztus 6-ára nemzetközi filoxérakongresszust szervezett Lausanne-ba. A tanácskozáson Németország, az Osztrák-Magyar Monarchia, Spanyolország, Franciaország, Olaszország és a házigazda Svájc képviselői vettek részt. Magyarországot Emich Gusztáv zoológus és Molnár István - aki Entz Ferenc utóda volt a Budai Vincellérképczdc igazgatói székében - képviselte. Az augusztus 18-ig tartó konferencián a küldöttek három szakbizottságban (rovartan, szőlészet, jogtudomány) végezték munkájukat, s már az első napon egyhangú határozatot hoztak azokban a kérdésekben, amelyek körül a magyar szakemberek vitája is folyt. „Azon kérdésre, hogy a phylloxéra betegség tulajdonítható egy olyan rovar abnormis fejlődésének, mely azelőtt ártatlanul létezett? - a congresszus egyhangúlag „nem"-mel felelt. Azon kérdésre, hogy a phylloxera rendkívüli terjedése a szőlők kimerültségének tulajdonítható-e, szintén egyhangúlag „nem"-mel felelt. Arra a kérdésre, hogy a gyenge szőlőtők erősebben támadtatnak-e meg mint az erősek, az értekezlet szintén „nem"-melfelelt. Azon kérdésre, hogy a szóban forgó betegség a phylloxerának a gyökereken élősködésének tulajdonítható egyhangú „igen"-nel válaszolt." 85 A kongresszus résztvevői ezen túl megegyezésre jutottak a filoxéra származásában, tehát abban, hogy a kártevő Amerikából került az európai kontinensre. A védekezésre vonatkozó eltérő álláspontok ellenére konszenzus született abban is, hogy a filoxéra elleni hatékony irtószer felfedezése még várat magára, ezért a kártevő terjedésének minél nagyobb mértékű lassítására kell a fő hangsúlyt helyezni. Ennek megvalósítására pedig, a tanácskozás határozata szerint - a helyi viszonyoktól függően - a szőlőültetvény kiirtása, a vízzel való elárasztás, a szőlőtőkék gyökérzetének homokkal való elborítása, a szénkénegezés, valamint az amerikai fajok telepítése a legalkalmasabb. Ez utóbbiakról — a kétkedők meggyőzése végett - azt a nyilatkozatot tették közzé, hogy európai művelésük alatt sem fogják elveszíteni rezisztenciájukat. A küldöttek, a kongresszus befejeztével elfogadott határozatban, konkrét javaslatokat is tettek a kártevő elleni védekezésre, melyek közül a leglényegesebbek a következők voltak: A fertőzött ültetvényeket a tulajdonos költségén ki kell irtani. Fel kell térképezni a vészlepett szőlőket és a terjedés irányát. Filoxérabizottságokat kell felállítani a védekezés irányítására. A szőlővessző-forgalmat mind az országok között, mind az országokon belül korlátoz83 Jelentés, 1872-1880. 28-29. p. H4 F. É. 1874. október 11.324. p. B5 F. É. 1877. augusztus 20. 284. p.
