Beck Tibor: A filoxéravész Magyarországon. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 10. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 2005)
III. A filoxéra elleni védekezés kialakulása (1872-1881)
A védekezés tapasztalatai Pancsován és az első magyar filoxératörvény A fentiekben vázolt viszonyok megvalósulásáig azonban még hosszú út vezetett, melynek egyik jelentős állomása az első filoxératörvény megalkotása volt. 1876 tavaszán, a Pancsován kialakult helyzetre vonatkozó szakvélemények beérkezése után született meg ugyanis az első filoxérával kapcsolatos törvény, amely 1876. június 13-án nyert szentesítést, és ugyanazon hónap 16-án hirdették ki az országgyűlés mindkét házában. A „Filoxéra rovar terjedésének meggátlásáról" szóló törvény a pancsovai szőlők zárlat alá vételét és kiirtását írta elő. 74 A törvény értelmében a károsult szőlősgazdák kárpótlásként az ültetvény és a parlaggá vált föld értéke közötti összeget kapták meg az államkincstártól azzal a feltétellel, hogy a területre nyolc évig tilos szőlőt telepíteni. Ez volt az első kifejezetten a szőlőműveléssel kapcsolatos polgári jogszabály hazánk történetében, melynek megszületéséig a szőlészet-borászat területén csak a borhamisítók tevékenysége késztette munkára a jogalkotókat. A törvény megszületésével kezdetét vette Magyarországon a filoxéra elleni hosszú küzdelem. A pancsovai szőlők kivágását gyökerestől való elégetésük és az ültetvények talajának szénkéneggel való fertőtlenítése követte. A munkákat Grubiczky Géza miniszteri biztos vezetésével egészen a tél beálltáig végezték, és tavasszal, a fagy elmúltával rögtön folytatták. Az irtás, a klosterneuburgi tapasztalatok alapján, elvileg rendkívül körültekintően és alaposan folyt. A várt eredmény elmaradása nem a szőlészeti szakemberek hozzáállásán múlott. A kudarcot az okozta, hogy 1877 tavaszán kiderült, a fertőzött terület az addig megállapított 40 hektár csaknem duplája. Ennek irtására már nem volt meg a megfelelő anyagi fedezet, ezért a munkálatokat leállították, és újabb minisztériumi tanácskozást hívtak össze. Egy katasztrális hold 73 (0,58 hektár) kiirtása ugyanis 1070 forintba került, melyből 230 forint a gazda kártérítésére, 420 forint a tőkék kivágására, valamint a gyökerek kiásására és elégetésérc esett. További 260 forint volt a szénkéneg ára, 72 forint a szénkéncg szállítása, 58 forint pedig a szénkénegezés munkabére. Ezenkívül még 30 forint a szervezési, a szállítási és egyéb költségekre esett. Ez 40 hektárra vetítve 74 900 forint volt, amit az előre nem látható költségek miatt 80 000 forintra kerekítettek. Ennyit szavazott meg az országgyűlés a filoxératörvény kapcsán, az újabb fertőzött területek irtására azonban ez az összeg már nem volt elegendő. 76 A filoxéra kérdésében 1876. december 14-én összeült újabb minisztériumi tanácskozásnak tehát abban a fontos kérdésben kellett döntenie, hogy folytassák-c a pancsovai irtási munkálatokat a több mint 75 hektárra növekedett fertőzött területen. 77 A döntést hosszas vita előzte meg, s a tanácskozás végül nagy többséggel az irtás leállítása mellett döntött. (Ugyanakkor Állandó Phylloxéra Bizottság felállítását határozták el, a szervezettség növelése és a döntési folyamatok meggyorsítása érdekében.) Az ülés határozatait az országgyűlés pénzügyi bizottsága elé terjesztették, amely azonban nem találta azt kellően megalapozottnak, és a szakértők meghallgatását határozta el. Az 1877. március 15-én tartott pénzügyi bizottsági ülésre a szakértők és a hivatalos delegáltak mellett a pancsovai szőlőbirtokosok képviselőit is meghívták. Ekkor igazolódott be a Borászati Lapok cikkírójának egy korábbi jóslata, amely az irtással történő védekezésről 74 Jelentés, 1872-1880. p. 15. p. 75 A korszakban katasztrális holdban is számoltak, ezeket az adatokat hektárra számítottam át. 7 " F. É. 1876. december 4. 408. p. 77 Az ülésen Kenesscy Kálmán, Fridvalszky János, Jurányi Lajos, Kriesch János, Klein Gyula, Wartha Wince, Emich Gusztáv, Paszlavszky József, Flerman Ottó, Deininger Imre, Cserháti Sándor, Grubiczy Géza, Pscherer Miklós vettek részt, jelentés, 1872-1880. 16-17. p.
