Beck Tibor: A filoxéravész Magyarországon. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 10. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 2005)

III. A filoxéra elleni védekezés kialakulása (1872-1881)

volt tisztázott azonban, hogy a tulajdonosok kártérítése milyen alapból történik majd, és az irtásnak sem volt még általánosan elfogadott technikája. így azután a bizottság a kérdésfeltevéseken túl csak a szőlővessző-forgalom korlátozásában tudott megegyezni. Az irtással és a kártérítéssel kapcsolatos kérdések megválaszolását a következő ülésre halasztották azzal a megfontolással, hogy döntéséhez a külföldi példákról részletes tájékoztatót kell kapniuk.

43 Az 1876. február l-jén tartott újabb ülésen először a külföldről összegyűjtött adatokat tárták a bizottság elé, melyek azonban igen ellentmondásosak voltak. Franciaországban - ahol ekkor már több mint 500 000 hektár azaz a szőlőterület közel 20%-a volt vészlepctt, a tapasztalatok az irtás ellen szóltak. A franciák az arra alkalmas területeken elárasztással, másutt szénkéncggel való gyérítéssel próbálták meg fertőzött ültetvényeiket fenntartani. Az irtás Ausztriában sem vált be, alkalmazását németországi és svájci eredmények támasztották alá. Ezekben az országokban viszont teljesen mások voltak a klimatikus viszonyok, mint Magyarországon, így az ott elért eredmények hazai adaptációját többen megkérdőjelezték. A külföldi helyzet ismertetése során kiderült, hogy a vélemények mindenhol megoszlanak, s a kérdésben egységes álláspont sehol sincs. Mindezek következtében a magyarországi helyzetet is eltérően ítélték meg a bizottság által felkért szakértők. Herman Ottó határozottan ellenezte az irtást. Francia szakvéleményekre - elsősorban az 1869-es kormánybizottság nyilatkozatára - hivatkozva azon az állásponton volt, hogy a filoxéra csak a rosszul kezelt és legyengült szőlőket támadja meg, s az ellene való védekezés csakis a szőlőművelés gyökeres megreformálásával, új erőteljesebb fajták ültetésével, rendszeres trágyázással és helyes metszéssel valósítható meg. Ezért a fertőzött terület zárlat alá vételét, a reformok mielőbbi megkezdését és a szőlők minél körültekintőbb gondozását ajánlotta. Deininger Imre és Linhart György a magyaróvári akadémia tanárai ellenezték ezt, és mindketten az irtás mielőbbi megkezdése mellett foglaltak állást. Herman franciaországi példáit nem tartották megfelelőnek, mert ott, amikor felfedezték a kártevőt, az már olyan nagy területen volt elterjedve, hogy az irtásnak nem lett volna értelme. A jól körülhatárolható és periférikus pancsovai területen viszont az irtás pozitív eredménye véleményük szerint valószínűsíthető volt.

44 Máday Izidor országgyűlési képviselő, a Földmívelési Erdekeink főszerkesztője, szintén az irtás mellett foglalt állást és a Herman Ottó által negatív példaként említett klosterneuburgi irtási kísérlet kudarcát az ott elkövetett súlyos hibákkal indokolta. Úgy vélte, hogy ezek megfelelő odafigyeléssel Pancsován elkerülhetőek lesznek.

45 Ezenkívül ekkorra már az is kiderült, hogy a filoxérának szárnyas változata is van, tehát sokkal gyorsabban is elterjedhet, mint ahogy addig feltételezték. Ez a felfedezés szintén az irtás mielőbbi megkezdése mellett szólt. Flerman Ottó végül kisebbségben maradt véleményével. A pancsovai szőlők irtását a bizottság a következő, 1876. február 18-án tartott ülésén ismételt vita után megszavazta, s egyben az irtás kivitelezésének pontos menetére szakvéleményt kért Entz Ferenc, Florváth Géza és Margó Tivadar egyetemi tanároktól.

46 4,1 Az ülésen Korizmics László országgyűlési képviselő, az OMGE elnöke, Havas József udvari tanácsos, BercellyJenő az igazságügyminisztérium, Jekelfalussy Lajos a belügyminisztérium képviselője, Entz Ferenc a Budai Vinecllérképezde igazgatója, Máday Izidor miniszteri titkár és Pscherer Miklós jegyző vettek részt. Jelentés, 1872-1880. 10-11. p. 44 Az ülésen Kenessey Kálmán minisztériumi tanácsos, Fiavas József, az OMGE szőlészeti szakosztályának vezetője, Korizmics László, Herman Ottó és Deininger Imre szőlészeti és rovartani szakértők, a minisztériumok részéről pedig Máday Izidor, Jakelfalussy Lajos és BercellyJenő vettek részt. Jelentés, 18721880. 11-13. p. 43 Máday véleményét még az év során publikálta. Máday, 1876. 51-57. p. 46 MOL F I. K. Min. Ált. Iratok K-168-a-5. tétel 132. csomó (1876.): A pancsovai szőlők kiirtására tett előterjesztés. Jelentés, 1872-1880. 13-15. p. Közli: F. É. 1877. január 8. 16. p.