Beck Tibor: A filoxéravész Magyarországon. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 10. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 2005)

II. A filoxéra megjelenése és pusztítása Európában, a magyar állam szerepe a kártevő elleni védekezésben

amikor Magyarország szőlőterületeinek nagysága a kártevő megjelenése előtti közel 350 ezer hektárról kevesebb mint 200 ezer hektárra csökkent. Voltak vármegyék (pl. Esztergom, Nógrád), amelyekben a kártétel közel 100%-os volt. A filoxéravész hatalmas gazdasági, szociális és demográfiai veszteséget okozott a magyar szőlőbirtokosságnak. A pusztulás 1890-től egyre nagyobb méreteket öltött, s hatására az évtized elején válságos helyzet alakult ki a magyar szőlő- és borgazelaságban, melynek leküzdésére minden erőfeszítés hiábavalónak bizonyult. A filoxéra okozta gazdasági-társadalmi válság Franciaországban tehát jelentős állami szerepvállaláshoz vezetett, s miután a kártevő pusztítása mindenütt hasonló helyzetet teremtett, Magyarországon sem történhetett ez másképp. „Ezen katasztrófa által majdnem 100 000 szőlősgazda, akiknek egyediili keresete szőlőjük jövedelme volt, ment tönkre és a kormányzat természetszerűleg mindent megtett, hogy ezen vész ellen küzdjön és hogy hozzásegítse ezen szegény embereket ahhoz, hogy szőlőjüket rekonstruálják. Az állam és az állami intézmények óriási anyatelepeket létesítettek és milliószámra majdnem ingyen osztották széjjel a szőlősgazdáknak az alanyvesszőket. Az Agrárbatik azzal sietett a szőlősgazdák segítségére, hogy az állam garanciája és ellenőrzése feltételével igen hosszú lejáratú és alacsony kamatozású kölcsönt bocsájtott rendelkezésükre. Ilyenformán igen gyorsan haladt a rekonstrukció és a magyar szőlősgazdák alig 25 év alatt helyre tudták állítani majdnem teljesen elpusztult szőlőterületeiket."

19 A filoxéra okozta szőlőkárokat az állam tehát többféleképpen is megpróbálta enyhíteni: teljes vagy részleges adóelengedéssel, hat-tíz éves adómentességgel, meghatározott esetekben a szőlődézsmaváltság elengedésével, valamint a szőlőfelújítási törvény megjelenésétől, 1896-tól a Magyar Agrár- és Járadékbanktól fölvehető 15 éves futamidejű rendkívül kedvező kölcsön biztosításával. A törvény megjelenése után lendületet kapott újratelepítés (a rekonstrukció) a magyar szőlőtermesztés és borászat történetének új fejezetét nyitotta meg, és elindítójává vált modernizálódásának is. A filoxéravész története valójában annak a küzdelemnek a története, ahogyan e szörnyű veszedelmen a magyar szőlőbirtokosság úrrá lett, s megteremtette egy új, modern szőlő- és borkultúra alapjait. A Földmívclés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Magyar Királyi Minisztérium kezdettől fogva fontos szerepet játszott a kártevő elleni magyarországi védekezésben, az 1889ben felállított Magyar Királyi Földművelésügyi Minisztériumnak pedig, ezen túl, még a szőlőrekonstrukció hatalmas munkájának irányítását és hatékony állami támogatását is meg kellett szerveznie. Az agrár-szakigazgatás intézkedéseinek célja először a termőterületek pusztulásának lassítása, később az újratelepítés előkészítése, végül, pedig a magyar szőlészet-borászat talpra állítása és modernizálása volt. Mint látni fogjuk, az agrárvezetés mindent megtett a természeti csapás megelőzésére, amelyről csak utólag tudhatjuk, hogy elkerülhetetlen volt. A szívós küzdelem eredményeként Magyarország az 1910-es évek elejére Franciaország, Spanyolország és Olaszország után újra a negyedik helyet foglalta el az európai bortermelő országok sorában. Ennek a jelentős eredménynek a hátterében azonban több évtizedes kemény munka, az agrártárca felelős szerepvállalása, valamint a magyar szőlő- és borgazdaság gyökeres átalakulása állott. A magyar szőlészet rekonstrukcióját megszervező és a modern borászat megszületésénél bábáskodó szőlészeti-borászati szakigazgatás története 1867. március 10-én kezdődött, amikor a feudális jogi kötöttségektől 1848-ban megszabadult magyar mezőgazdaság végre miniszteriális szintű érdekképviseletet kapott. Ekkor alakult meg a Földmívclés-, 19 Teleki, 1936. 8. p.