Beck Tibor: A filoxéravész Magyarországon. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 10. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 2005)

II. A filoxéra megjelenése és pusztítása Európában, a magyar állam szerepe a kártevő elleni védekezésben

IL FEJEZET A filoxéra megjelenése és pusztítása Európában, A filoxéra a szőlőn kívül más növényfajokon nem található meg. A szőlő gyökérzetén és levelén él nagyobb csoportokban, sárgászöld színű, mintegy 1,5 mm nagyságú rovar

12 Szívókájával a szőlő gyökerén keresztül annak nedveivel táplálkozik, ennek következtében a növény gyökérzetén dudorok keletkeznek, amelyek később elhalnak. Ezek a dudorok a haj szálgyöke reken hosszú nyúlványú, apró, körte alakú megvastagodások formájában, a vastaggyökercken pedig akár ököl nagyságú torzulások formájában figyelhetők meg. A föld felett a gyengén fejlett vesszők, a sárguló vagy halvány levelek, a bogyótöpörödés, a törpefürtűség jelzik a kártevő jelenlétét. A filoxéra a fertőzött tőkéről kiindulva körkörösen terjed, s a sárguló szőlőlevclek már messziről jelzik a fertőzést. A filoxérának szűznemzéssel történő szaporodás útján - éghajlattól függően - nagyszámú nemzedéke van. Magyarországon 7-8 nemzedék jelenik meg évente, ami egy anyától mintegy 20 millió (!) utódot jelent. Franciaországban 10-14, Németországban 5-6 nemzedék fejlődik ki egy év alatt, tehát az éghajlati különbség igen jelentős tényező, ami az érintett országokban nagy különbségekhez vezetett a kártevő szaporodásának intenzitásában, s ennek következtében a védekezés módozataiban is. A filoxéra terjedése nagymértékben függ még a domborzati adottságoktól, valamint attól, hogy milyen mértékben egybefüggő az ültetvényterülct. Ez egyben azt is jelenti, hogy a legnevesebb borvidékeken terjedt cl a leggyorsabban.

15 A filoxéra életmódja tehát rendkívül bonyolult. Ez nagymértékben megnehezítette nemcsak megjelenésének felismerését, hanem az ellene való védekezés módozatainak kidolgozását is. A filoxérát 1854-ben fedezték fel Észak-Amerikában. Asa Fitch, a rovartan New York állambeli tudósa írta le először, és a Pemphigus Vitifolianc nevet adta neki. Valószínűleg 1858-1862 között jelent meg Nyugat-Európában, és Ciprus kivételével Európa minden szőlőművelő országában hatalmas pusztítást vitt végbe. Európában először Westwood angol szakember észlelte, aki 1863-ban Írország, 1864-ben és 1867-ben pedig NagyBritannia üvegházaiban fedezte fel és Peritymbia Vitisianának nevezte cl. A filoxéra Európába kerülésének oka az volt, hogy a XIX. század közepétől a tengerentúli kereskedelem egyre növekvő lehetőségeit kihasználva, az európai szőlő- és bortermelő országokban egyre több figyelmet fordítottak a többet termő, jobb minőségű bort adó, illetve az időjárás viszontagságainak jobban ellenálló szőlőfajták beszerzésére.

14 Elsősorban Franciaországban kísérleteztek a hagyományos fajtáknál erősebb amerikai szőlőkkel, 12 A kártevő elterjedt elnevezése Phylloxera vastatrix, azaz pusztító filoxéra. Pontos tudományos megnevezése Dactylosphaera Vitifolii vagy Viteus Vitifolii. Népi megnevezése szőlőgyökértetű vagy szőlőféreg. 0 A filoxéra felépítéséről, természetéről és szaporodásáról bővebben lásd Máday, 1876. 14-25. p., Herman, 1879. 11-13. p., Cserháti, 1880. 4-8. p., Szaniszló, 1880. 2-10. p. 14 Az első európai fajtagyűjteményt Rosier apát hozta létre 1779-ben a dél-franciaországi Béziers-ben, az első magyarországi gyűjtemény pedig a Georgikon cserszegi szőlője volt, melynek alapjait Asbóth János igazgató vetette meg 1802-ben, egy húsz fajtából álló ültetvény telepítésével. a kártevő elleni védekezésben