Beck Tibor: A filoxéravész Magyarországon. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 10. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 2005)

Mellékletek

Engelbrecht Károly beszámolója az erdiószegi vincellérképezde tanulóinak peéri tanulmányi kirándulásáról (...) A tulajdonképpeni kutatást megelőzőleg felolvastattak a phylloxerára vonatkozó könyvecskék, hogy ezáltal a kutatás az elméleti ismeretek friss emlékezetben tartásával megkönynyíttessék. Ezek után, egy már tervezetbe vett irányvonal szerint, megkezdetett a kutatás a következő módon: Felkerestettek ugyanis oly szőlőtők, melyeken hajtás vagy levél alig, hajszálgyökérzet pedig éppen semmi nem találtatott: itt a karógyökér rothadó, héj nélküli volt s ezeken phylloxéra egyátalán nem találtatott, - igen természetesen, mert tápanyag hiányában tovább vándorolt. Másodszor olyan tőkéket találtunk, hol a szőlőhajtás és - levél meg van ugyan, de kicsi kirívó és sárga színezettel, a hajszálgyökerek elsatnyultak, a karógyökér vége fekete s ennek és a vastagabb gyökerek repedéseiben helyenkint ott található a phylloxera, míg a hajszálgyökerek mentek voltak tőle, miután a vándorlás már itt is kezdetét veszi. Harmadszor oly tőkéken tettünk vizsgálatot, melyeken a hajtás és levélzet még zöld, sőt fürttel is bír, de a gyökérzeten, különösen a hajszálgyökérzeten a duzzadás nagymérvű és phylloxerával ellepett volt. Negyedszer a legszebb s külsőleg semmi gyanúsat el nem áruló szőllőtőket vizsgáltuk, amelyeknél azonban a hajszálgyökerek hajtásain csomósodásokat és ezek tetején apró sárgaszínű phylloxerát találtunk. Ezekből következtetehető már most, hogy ez utóbbiak valószínűleg a phylloxera által első és legelőször kísérletül fölvett tőkék a negyedik évben, míg a közben lévők a második és harmadik évben vannak inficziálva. Ez volt tehát a föld alatti kutatás eredménye, innen a szárnyasok keresésére indultunk. Ezeket nagyobbrészt, csaknem kizárólag oly tőkéken találtunk, melyek a pusztításnak alig hogy nyomát viselték, szóval azokon, melyeken a phylloxera most kezdi pusztításait. A szárnyas alakok a levelek alján foglalnak helyet s petéiket (2-3) a fő- és a mellékbordák által képezett szögekben rakják el. Magok a szárnyas alakok leginkább leginkább a tőke alsó, ritkán a felső rész levelein foglalnak helyet s egy-egy levélen 1-től 8 számig találtattak. (...) A szárnyasok bizonyos helyről körülbelül 15-20 méternyi távolságra repülhetnek, mit az ellepett kör középpontjának a másiktól való távola erősít: itt azután körben kifelé terjeszkednek némelykor oly távolnyira, hogy az egyes körök összeolvadnak, mi különösen tisztán látható az itteni szőlőben. (...) Midőn ez alkalommal tek. Gábor József úrnak a rendkívül tanulmányos exkurzió kieszközléséért és a vezetés körüli fáradságáért köszönetet mondanánk, még azon megjegyzésem van, miszerint a phylloxera tovább hurczolását megakadályozandó, a használt eszközök tűzön kiégettettek, ruháink, czipőink a lehetőség szerint megtisztíttattak s csak ezután hagytuk el a veszedelmes rovar által pusztított szomorú színhelyet. Forrás: Gyakorlati Mezőgazda, 1880. augusztus 10. 194-195. p.