Beck Tibor: A filoxéravész Magyarországon. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 10. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 2005)

VI. A filoxéravész következményei a szőlő- és bortermelésben

Az 1897-cs kormányrendelet alapján felállított borellenőrző bizottságok munkájának eredményei már a következő év elején megmutatkoztak. A bizottságok munkája során felderített hamis borok forgalmazói, illetve gyártói ellen a megyei törvényhatóságok eljárást indítottak, az ítéleteket pedig közzétették a Pester Lloyd, az Egyetértés és a Borászati Lapok aktuális számaiban, valamint az érintett vármegye helyi lapjában. Az első ilyen ítélet 1898 elején, Szombathelyen született meg Kosztelitz Samu és Spitzer Samu szombathelyi borkereskedők ellen. A vádlottakat mesterséges bor forgalomba hozatala miatt 4825 forintra büntették. A büntetést a város szegényalapjába kellett befizetniük.

359 A borhamisítás és a műborgyártás problémája bekerült a köztudatba. A Borászati Lapok rendszeresen közölte a borhamisítók ellen hozott ítéleteket, és éles támadásokat közölt a borhamisítók ellen. „A százezernyi érdekelt termelő és milliónyi érdekelt fogyasztóval szemben, egy élősdi fajzat ütötte fel a fejét és uralja a helyzetet Magyarországon. Ez az élősdi fajzat a tisztességes kereskedelemnek álarcza alá van rejtőzve, a leggaládabb csalásokat, a leggaládabb hamisításokat űzi a borforgalom terén."

ia> Ugyanakkor az 1893-ban hatályba lépett - Darányi Ignác által 1896-ban megszigorított - bortörvényt megszületésének első pillanatától kezdve támadta a borkereskedők egy része. Azzal érveltek a mesterséges borok forgalomba hozatalának tiltása ellen, hogy azok nemcsak érzékszervi úton, hanem még kémiai laborban sem különböztethetők meg a természetes szőlőboroktól. Ez az érvelés azonban nem volt helytálló. A borvizsgáló bizottságok évről évre jelentős számú mintáról tudták bizonyítani, hogy nem természetes alapanyagokból és úton készült. Megállapításaikat laboratóriumi eredményekkel támasztották alá. „Az állandó borbíráló bizottság csak olyan borokat nyilvánít tnűboroknak - egészen helyesen - melyek minden kétséget kizárnak, úgy összetétel, mint íz tekintetében, valamint a helyi körülmények mérlegelésével azok származására nézve, mert a bizottság előtt az lebeg, hogy szakvéleménye képezi alapját egy hozandó ítéletnek." - adta közre Szilágyi Gyula (magyar királyi kereskedelmi törvényszéki hites vegyész) nyilatkozatát a Borászati Lapok. Elasonlóan nyilatkozott Liebermann Leo, a Magyar Királyi Vegykísérlcti Állomás vezetője is.

361 Ez azonban nem vigasztalta azokat a tisztességes bortermelőket, akik már megszületése pillanatától követelték a bortörvény megszigorítását, és az ellenkező oldalról támadták a törvényt. „Az 1893. XXIII. t-cz. megokolása azt emlegeti, hogy nálunk a borhamisítás nagy arányokban még nem fordult elő. De ma már azt látjuk, hogy Magyarországban úgy a bortermelő, mint a borfogyasztó közönség nyomorultul ki van szolgáltatva a borhamisító kereskedők lelkiismeretlen kapzsiságának és kalandos, pénzszomjas vállalatainak. (...) Odajuttattak bennünket a hamis kereskedők, hogy egyes vidékeken már olyan ritka a természetes bor, mint a fehér holló. A közönség a korcsmában, vendéglőben nem mer bort inni, kénytelen kelletlen beáll a sörfogyasztók közé. (...) Így tesznek aztán tönkre azok az istentelen borhamisító kereskedők egy egész nemzeti iparágat." - ismertette véleményüket a Borászati Lapok.

362 A századforduló Magyarországának legnagyobb port felvert borhamisítási esete Engel József pécsi borkereskedő nevéhez fűződött. Pécs gazdasági életében a borkereskedelem - a Siklós-villanyi borvidék, valamint Olaszország és Görögország közelsége miatt - évszázadokon át igen jelentős szerepet játszott. A Pécs környéki borvidékeken 1887-ben megjelent filoxéra azonban amellett, hogy a virágzó baranyai szőlő- és borkultúrát tönkretette, a borkereskedelmet is súlyos válságba sodorta. A pécsi borkereskedelem ugyanis a helyi borok értékesítése mellett elsősorban az Olaszországból importált 359 B. L. 1898. február 13. 119. p. 360 B. L. 1899. február 12. 137. p. 361 B. L. 1898. május 1. 329. p. és 1899. február 19. 150. p. 362 B.. L. 1899. január 20. 87. p