Beck Tibor: A filoxéravész Magyarországon. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 10. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 2005)

V. A szőlőültetvények állami támogatással való rekontstrukciója (1889-1910)

látható kárt a kedvezőtlen időjárásnak, szárazságnak, ragyának s más oly természeti okoknak tulajdonította, a melyek ellen hiába küzd az ember. Saját keserves kárán okulva most már belátta tévedését. Eleinte a legszigorúbb kényszerrendszabállyal sem lehetett rábírni, hogy szőlőjét peronoszpóra ellen permetezze, most önként teszi, s alig akad a kis szőlőbirtokosok közt is, ki a védekezést elmulasztaná. (...) A szőlőfajták megválogatása, az okszerű szőlőültetés és mivelés tekintetében is nagy a haladás, szóval szőlészetünk a fejlődés, emelkedés biztos útján van."- állapította meg az 1898. évi miniszteri jelentés.

320 A szőlő- és borgazdaság magára találását jelezte az is, hogy a gazdasági egyesületek szövetsége által 1899-ben megrendezett első országos mezőgazdasági kiállításon az ágazat sikeresen képviseltette magát, s a szintén ez évben megrendezett szőlészeti-borászati kongresszuson - amely Darányi Ignác védnökségével, közel háromszáz küldött részvételével zajlott - egyhangú határozatot hoztak a szőlősgazdák országos egyesületének megalakításáról. Mindezek az eredmények az éves bortermés mennyiségében is megmutatkoztak. Míg 1896-ban a termésmennyiség nem érte el a másfél millió hektolitert, addig - lassú, de folyamatos emelkedés után - 1901-ben már meghaladta a két és fél milliót.

321 A felújítási kölcsönökkel kapcsolatos gondok Az elért sikerek mellett problémát okozott az, hogy a kisbirtokosok a felújítási kölcsönöket sok esetben a kedvezmények ellenére sem tudták visszafizetni. Az első öt-hat év termesztési költsége ugyanis minden támogatás ellenére is jelentős terhet rakott a kisbirtokosok vállára. Nem szabad ugyanis elfeledkeznünk arról, hogy míg az ültetvények termőre fordulása valóban öt-hat év, addig a jelentősebb piaci termésmennyiség eléréséhez szükséges idő hat-nyolc év is lehet. Ez pedig egy tartalék tőkével nem rendelkező kisbirtokos számára, különösen, ha közben még valamely természeti csapás (aszály, jégverés) is éri, sok esetben áthidalhatatlanul hosszú idővé válhatott. További problémát jelentett, hogy a pénzügyminiszter rendeletére a felújítási kölcsönök hátralékait közadók módjára a főszolgabírókkal és az állami végrehajtókkal hajtották be, s ez elzárkózást váltott ki a kölcsönre rászoruló kisbirtokosokban. Emiatt a kölcsönök felhasználásának ellenőrzéséből részt vállalt a földművelési minisztérium is. Ez a megoldás a legteljesebb mértékig helyesnek bizonyult, tekintve, hogy a kölcsönt adó bankok csak a folyamatok pénzügyi részére koncentráltak, és sok esetben nem akarták figyelembe venni a kölcsönügylet speciális jellegéből adódó problémákat. A kettős ellenőrzési rendszer (bank és minisztérium) lehetőséget adott a telepítések szakmai kérdéseinek fokozottabb figyelembevételére, és némi védelmet jelentett a szőlőbirtokosok számára a bankok kizárólagosan a pénzügyi szempontokat figyelembe vevő eljárásaival szemben. A kettős szisztéma életképességét bizonyítja, hogy a hitelképtelen szőlők rekonstrukciójára a magyar állam által biztosított összesen 25 millió forint kedvezményes hitelből 10 milliót a szőlőfelújítási törvény megjelenése és 1899 októbere között már fel is használtak, s ez az összeg az elkövetkező években tovább növekedett. A hitelezéssel megbízott Magyar Agrár- és Járadékbank ezt a pénzmennyiséget kötvénykibocsátással biztosította, kötvényeit az akkor kedvezőnek 320 Jelentés, 1898. In: Borászati Lapok, 1899. december 3. 904. p. A szőlőfelújítási törvény hatását és a századfordulóra elért eredményeket igenjói foglalja össze az a jelentés, melyet Darányi Ignác földművelésügyi miniszter 1901-ben készített az uralkodó, Ferenc József számára. MOL F. M. K-184. 383. csomó (1901.) 28. tétel. Lásd a 11. mellékletet. 321 Magyarország, 1901. 44. p.