Beck Tibor: A filoxéravész Magyarországon. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 10. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 2005)

V. A szőlőültetvények állami támogatással való rekontstrukciója (1889-1910)

igénybevételére. Közülük 2453-mal meg is kötötték a szerződést, 1916 személy részére pedig 1898 augusztusáig már folyósították is a kért kölcsönt. A legtöbb kedvezményes hitelt ekkor a badacsonyi és a balatonmclléki borvidékek szőlősgazdái vették fel (összesen 650 630 forintot), utánuk a ménes-magyarádi, a tokaji, az eger-visontai, a villányi, a pécsi és a beregszászi szőlőbirtokosok következtek 603 008, 559 905, 445 571, 397 985 és 378 450 forinttal. A szőlőfelújítás felgyorsulásának folyamatát jól tükrözi az állami anyatelepekről kedvezményes áron a szőlőbirtokosokhoz eljuttatott szőlővesszők és szőlőoltványok menynyisegének megsokszorozódása is. Ez annak volt köszönhető, hogy az állam döntő részt saját kezében volt kénytelen tartani az oltványtcrmclést. „(...) csak az állam képes arra, hogy az elpusztult szőlők felújításához szükséges amerikai fajtájú szőlővesszőket és szőlőoltványokat minden nyereség nélkül, önköltségen, sőt - ha kell - némi veszteség viselésével is szolgáltassa a szőlőbirtokosoknak, s mert a nyereségre való törekvés teljesen hiányzik, csak feltétlenül jó és megbízható anyagot szolgáltasson, a mi a magánvállalkozásoknál nem volt mindig elérhető."

311 A minisztérium ezért 1898-ban újra állami kezelésbe vette a Paulis-barackai és a csálai anyatelepeket. Ugyanis kiderült, hogy a nyercségközpontú vesszőtcrmclést már néhány év kedvezőtlen időjárása is ellehetetlenítheti. De nem cz volt az egyetlen ok. „Az amerikai vesszőkkel való kudarezok okát általában azon visszaélésekben keresik, melyeket a derüre-borura való vesszőtermelés és annak forgalomba hozatalát egyengető nagyhangú reklám idézett elő. A visszaélések e tekintetben mindennaposak és nyilvánvalók. Sajnos a szőlőmívelők már csak akkor jönnek ennek a tudatára, mikor a természet és a föld a hibákat nyilvánosságra hozza s mikor a nagy telepítési költségeket már kidobták s évekre vannak ismét visszavetve a sikertelenség által. Szigorúan alkalmazott közvetlen állatni felügyelet alá volnának vonandók az amerikai ojtványok és sima vesszők termelő telepei, mert az üzletemberek lelkiismeretességébe vetett bizalomnak ingatag alapja van s a vesszőkereskedést szabályozó miniszteri rendeletnek nincs fogattatja, legföllebb csak szemmel látható külsőségekben." - írta a Borászati Lapok.

312 A minisztérium intézkedéseinek következtében az állami segítséggel a szőlőbirtokosokhoz eljuttatott szőlővesszők mennyisége 1896 és 1901 között a tizenhatszorosára, az oltványok mennyisége pedig a tizenötszörösére emelkedett.

313 (Az anyatelepek 1896ban tíz helyen összesen 132,2 hektár területen, 1898-ban húsz helyen 365 hektárnyi ültetvényben, 1901-ben, pedig már 46 helyen összesen 1021 hektáron gazdálkodtak.) Az említett problémák ellenére, a magánkézben lévő anyatelepek oltvány termelése is a sokszorosára nőtt. 1900-ban pl. 7 millió oltványt, 55 millió amerikai, valamint 48 millió európai vesszőt állítottak elő.

314 Az oltványokkal a kötött talajokon történt újratelepítések mellett a homoki érj ültetvények létrehozása is lendületet kapott. Az 1896 és 1901 közötti években 25 000 hektár új ültetvény jött létre ezeken a területeken, ami közel 5800 hektárral múlta felül az 1885-1895 közötti időszak eredményeit. Mindeközben a szénkéneggel fenntartott szőlők száma is jelentősen nőtt. Az 1896ban felhasznált 4819 métermázsa szénkéncg mennyisége 1901-rc közel a nyolcszoro111 Magyarország, 1901. 14. p. 112 Borászati Lapok, 1898. január 9. 21. p. 313 1896-ban 1 163 000, 1897-ben 2 122 000, 1898-ban 2 482 000, 1899-ben 2 548 000, 1900-ban 3 025 000, 1902-ben pedig 16 306 000 szőlővesszőt állítottak elő az állami anyatelepeken. Ugyanezen években a szétosztott szőlőoltványok mennyisége 150 000, 210 000, 290 000, 331 000, 516 000 és 1 576 000 db volt. Magyarország, 1902. 35. p. 314 B. L. 1900. október 23. 808. p.