Beck Tibor: A filoxéravész Magyarországon. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 10. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 2005)

V. A szőlőültetvények állami támogatással való rekontstrukciója (1889-1910)

állapították meg), illetve az esetleges fizetésképtelenségnek az eseteit, a kölcsönre adható fedezet - cz általában maga az új ültetvény volt - lehetőségeit szabályozta. Különleges rendelkezése volt a törvénynek, hogy a tartozások behajtását nem bírói, hanem közigazgatási úton rendelte el, további esélyt adva a gazdáknak esetleges hátralékaik rendezésérc. A tizennegyedik cikkely a hetedik paragrafusban rögzített egyetemes kötelezettségvállalás mibenlétét határozta meg. Eszerint az egymásért kötelezettséget vállaló hegyközségi tagok fedezetvállalása csak az adós összes ingóságainak és ingatlantulajdonának beszámítása után fennmaradó adósságrészre vonatkozott, amely csak a kölcsönből való egyéni részesedés arányában volt behajtható. A tizenötödik paragrafus arra kötelezte a hitel folyósító bankot, hogy minden kölcsönszerződés után a kölcsön összegének egyévi kamatát az állam által kezelt tartalékalapba fizesse bc az előre nem látható kiadások fedezetéül. E tartalékalap felhasználásának szabályozására a pénzügyminisztérium külön rendeletet bocsátott ki. A tizenhatodik és tizenhetedik cikkely a kölcsönfelvétel kezelési költségeit szabályozta. A törvény utolsó paragrafusai (18-19-20. cikkely) pedig a hitelfelvételi eljárás illetékmentességéről, a törvény hatályának lejártáról (1910. december 31.) és a végrehajtás felelőseiről (földművelésügyi, igazságügyi, pénzügyi miniszter) rendelkeztek. A törvény végrehajtási utasítása szerint az állam által biztosított előnyökből azok a filoxéra által már elpusztított vagy pusztulásban lévő szőlők birtokosai részesülhetnek, akiknek birtokai az 1893. évi XXIII. törvény szerint felsorolt borvidékek hegyvidéki területein találhatóak. A kedvezmények vonatkoztak azokra az ültetvényekre is, amelyekben a felújítás a törvény születésekor folyamatban volt, amennyiben az egyéb feltételeknek megfeleltek. Fontos szakmai előrelépést jelentett a törvénynek azon kitétele, hogy direkt termő ültetvények létrehozását nem támogatta. Előnyt élveztek azok a gazdák, akiknek egyetlen vagy fő bevételi forrásuk a szőlőtermesztés volt. A szőlőrekonstrukciós törvény átfogó jellege és magas szakmai színvonala példa nélküli volt a magyar mezőgazdasági jogalkotásban. Méltán állíthatta róla a minisztérium végrehajtási utasításának bevezetője: „Afillokszera által elpusztított szőlők felújításának előmozdításáról szóló törvény oly sajátszerű és különleges alkotás, a melyhez hasonlót nem találunk sem honi törvénytárunkban, sem a külföld törvényei közt, úgy hogy nincs példa sem analógia, a mely megfelelően átalakítva, vagy az adott viszonyokhoz alkalmazva, a végrehajtás iránt teendő intézkedések tervezésénél irányítóid szolgálhatott volna."

294 Ebből az elismerésre méltó tényből a későbbiekben komoly problémák adódtak a törvény szellemének a gyakorlatba való átültetése, megvalósítása során. Az elpusztult ültetvényeknek a törvény útmutatásai szerinti felérjítása ugyanis modern szakismereteket követelt, s ezeknek sok szőlőtermelő még mindig nem volt a birtokában. Ezért a törvény végrehajtási utasítását Útmutatás a szőlőművelésre különös tekintettel a phylloxéra által elpusztított területek felújítására címmel a minisztérium 1898-ban nagy példányszámban kiadta, és igyekezett minél szélesebb körben terjeszteni.

295 A felújítási törvény megszületése tehát nagymértékben hozzájárult az elpusztult ültetvények felirjításához, mert biztosította a rekonstrukció előfeltételeinek - a szőlőoltványok kedvezményes áron való beszerzésének, a szakmai felügyeletnek és a hitclfelvé294 Jelentés, 1897. 62. p. 29d Útmutatás, 1898. A kiadványt a Darányi Ignác földművelésügyi miniszter vezetésével megalakult bizottság szerkesztette, amelynek tagjai Engelbrecht Károly és Rácz Sándor központi szőlészeti és borászati felügyelő, Mórágyi István nagyenyedi, Kosinszky Viktor tarcali és Balassa István erdiószegi vincellériskolái tanárok voltak. A kiadvány először 20 000 példányban jelent meg, és másfél hónap alatt elfogyott. Bende, 1920. 58. p.