Beck Tibor: A filoxéravész Magyarországon. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 10. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 2005)

V. A szőlőültetvények állami támogatással való rekontstrukciója (1889-1910)

latos intézkedések finanszírozására volt felhasználható. Ezt a törvény negyedik paragrafusa külön megerősítette. A rekonstrukcióra szánt állami támogatásokból (az oltványok ingyenes vagy jutányos áron való biztosítása, illetve kedvezményes kölcsönlehetőség) azonban csak azoknak a hegyvidéki területeknek a tulajdonosai részesülhettek, amelyek már kipusztultak vagy pusztulófélben voltak, illetve a felújítás még nem fejeződött be rajtuk, és amelyeknek adottságai biztosították, hogy a rekonstrukció költséges munkája nem vész kárba. A rekonstrukciót az új ültetvény termőre fordulásával tekintette a törvény befejezettnek. Az immúnis homoki területen fekvő alföldi borvidék nem tartozott a törvény hatálya alá.

292 Amennyiben a kipusztult szőlőterületet az újratelepítésre alkalmatlannak minősítették, tulajdonosa más hasonló adottságú területen, azonos feltételek mellett telepíthetett a törvény ötödik paragrafusa alapján. (Ez azt jelentette, hogy egy elpusztult tokaji ültetvény helyett nem lehetett pl. Szekszárdon szőlőt telepíteni.) A törvény hatodik cikkelye a hitelfolyósítás technikai körülményeit szabályozta. Csak a 8 millió forintnál nagyobb alaptőkével rendelkező hitelintézetek vehettek részt a felújítás hitelezésében, az államkincstár által megszabott feltételek mellett. 1896-ban a budapesti Magyar Agrár- és Járadékbank volt a hitelfolyósítással megbízva, amely 1894-től már több mint 6 millió forint kedvezményes hitelt helyezett ki, s amely az állammal megkötött szerződés feltételei szerint további 44 millió, azaz összesen 50 millió forint kedvezményes kölcsön kihelyezését vállalta.

293 A kölcsönfelvétel törvényben meghatározott végső határideje az 1910. év volt. A hetedik paragrafus a hegyközségek szerepét szabályozta. Eszerint a hegyközség tagjai többségi akarattal sem voltak kötelezhetőek a rekonstrukcióra, viszont akik vállalták az egyetemleges kezességet egymásért azok további kedvezményben (0,5%-kai kisebb kamat, mint az egyéni igénylőké) részesültek. Ezenkívül a legalább öt hegyközségi tagnak minimum 17,4 hektár felújításra szánt területtel kellett rendelkeznie. Ha a szőlősgazda ezt a lehetőséget nem kívánta kihasználni, akkor egyéni kölcsönkérelemmel fordulhatott a hitelező pénzintézethez. A nyolcadik cikkely szerint a kölcsön teljes mértékben készpénzben volt folyósítandó. A törlesztést minden év november elsején (kivéve azokat a borvidékeket, ahol a szüret eddig az időpontig nem volt megtartható, ezeken a helyeken december 1. volt a határidő) kellett fizetni, az első részletet az ültetvény termőre fordulása (legkésőbb 5 év) után. A hatodik év után a kölcsön egy összegben is visszafizethető volt. A kedvező kölcsönfeltétclck célja - s ezt a kilencedik paragrafus egyértelműen ki is mondta - az volt, hogy a rekonstrukció költségei az érj ültetvény hasznából fedezhetőek legyenek. A felújítási kölcsön felvételének további feltétele egy telepítési és művelési terv elkészítése volt, melyet a folyósító pénzintézet képviselői és megbízott szőlészeti szakemberek bíráltak cl a tizedik cikkely által rögzített szempontok alapján. Ennek célja az ajánlott fajták - modern ültetvényszerkezettel és művelésmóddal történő telepítésének - minél nagyobb mértékű elterjesztése volt. A tizenegyedik paragrafus rendelkezett a művelési tervben foglaltak betartásának ellenőrzéséről és az esetleges hiányosságok kijavításának, illetve szankcionálásának körülményeiről. A kölcsönt felhasználó birtokost a pénzintézet és a kormányzat szakembereiből álló bizottság bármikor előzetes bejelentés nélkül ellenőrizhette. E bizottságokat a kormányzat állította fel borvidékenként. A tizenkettedik és a tizenharmadik cikkely a hátralékok rendezésének (a késedelmi kamatot évi 5%-ban 292 Az alföldi borvidék területe a kártevő megjelenésekor 52 000 hektár volt. Ez a terület a filoxéravész hatására 1915-re több mint 132 000 hektárra növekedett. 293 A bank a századfordulón egy brossurát is kiadott, amelyben részletesen tájékoztatták a szőlősgazdákat a kölcsönfelvétel lehetőségeiről. Útmutató, 1901.