Fehér György: A mezőgazdaságügyi kísérletügyi állomások szerepe a dualizmuskori agrárfejlődésben (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 9. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1994)
II. Mezőgazdasági kísérletügy Magyarországon - B., A hazai kísérletügyi állomások története - 3., Növénytermelési intézetek
Első pillantásra is szembetűnő a búzával végzett kísérletek túlsúlya, emellett még két fontos takarmánynövénnyel - lucerna, lóhere - is nagy számban folytak próbálkozások. Ami hiányérzetet kelthet bennünk, az a cukor- és takarmányrépák kutatásának teljes mellőzése. Az okokat keresve az egyik lehetséges magyarázat, hogy a hazai termesztők éppen a répafélék nemesítésében érték el a legjobb eredményeket és az akkor termelésben levő fajták kielégítenék a gazdák igényeit. A fajtakísérletek másik színteréül az ország különböző helyein működő külső növénynemesítő telepek kínálkoztak, ezek többségükben megegyeztek a Növénytermelési Kísérleti Állomással szoros munkakapcsolatban álló gazdaságokkal. Az intézet alapítását követő három esztendőről rendelkezésünkre álló adatok tanúsága szerint számuk örvendetesen gyarapodott. A növénynemesítő telepeken, gazdaságokban folytatott munka nánya és mennyisége kis eltéréssel megegyezést mutatott a központi telephelyen végzett tevékenységgel. 10. táblázat. A Növénynemesító' Intézet külső telepeinek száma és az itt végzett munka iránya Btíza Rozs Árpa Zab Ten Tak. Cukor BurgoLóRepÖssz geri répa répa nya bab ce 1909 /10 12 2 3 4 6 2 1 1 1 34 1910 /U 9 2 16 3 5 l 2 4 42 1911 /12 9 2 11 2 4 1 5 3 37 A történelmi események alakulása folytán, a háború kitörése miatt, az intézet csak öt évet dolgozhatott zavartalanul. Tehát amennyiben a növénytermesztés kérdéskörén belül a nemesítés dualizmuskori tapasztalatainak összegzésére vállakozunk, akkor a két óvári intézet - növénytermelési és növénynemesítési - tevékenységét együttesen kell vizsgálnunk. Az előbb említett két kutatóintézet irányítása mellett folyó munkálatokról megállapítható, hogy együttműködést kizárólag nagy uradalmak gazdaságaival alakítottak ki. Ennek racionális gazdasági okait Grábner Emil abban látta, hogy „a legfontosabb gazdasági növények (gabonafélék, tengeri, gyökér- és gumósnövények) gyakorlaü nemesítésére elsősorban a gyakorlati gazdák hivatottak", továbbá, hogy „a nemesítés felkarolására elsősorban a nagyobb uradalmak alkalmasak, ahol 1000 holdig terjedő, vagy azonfelüli vetésterület áll rendelkezésre, 334 ugyanazon növényből létesített fajták elszaporítására. Grábner véleménye szerint a gyakorlatban beigazolódott, hogy a kis- és középgazdaságok nem alkalmasak erre a feladatra, ezért meggyőződése szerint „a magyar növénynemesítés teljes mértékű felvuágoztatását elsősorban a nagybirtok révén remélhetjük." 335 A Grábner álláspontját osztó szakemberek bízlak benne, hogy a nagybirtok e tekintetben poziüv kisugárzó ereje - miként ez már más esetekben is tettenérhető